2012. november 19., 08:572012. november 19., 08:57
És persze mint az lenni szokott, a konfliktus elsősorban a pénzről szól, ugyanilyen mértékben azonban az EU eszmerendszerének alapját képező szolidaritás hiányáról is. A nézeteltérés lényege, hogy az EU kormánya, az Európai Bizottság költségvetés-tervezetéhez képest a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő uniós csúcsszerv, az Európai Tanács eurómilliárdokkal kevesebbet irányozna elő az Unió középtávú büdzséjében a kohézióra, vagyis a fejletlenebb országok felzárkózását célzó támogatásokra.
Ez a tervezett megszorítás elsősorban a kelet-közép-európai tagállamokat érintené hátrányosan, de olyan nyugat-európai országok is ágálnak ellene, mint például Spanyolország. Végeredményben arról van szó, hogy az olyan nagyhatalmak, mint például Németország vagy Franciaország – az uniós költségvetés nettó befizetői – nem kívánnak még több pénzzel hozzájárulni a kontinens szegényebb országainak felemelkedéséhez.
Egyrészt a gazdasági válság közepette a berlini és párizsi kormányra saját választópolgárai részéről is nyomás nehezedik amiatt, hogy a nyugati adófizetők pénzéből évről évre többet fordítanak a kevésbé fejlett országok támogatására. Másrészt – és ez elsősorban Románia esetében érhető tetten leginkább – egyre nagyobb aggodalmat kelt Brüsszelben az uniós támogatások eltérítésének, a korrupció és a bürokrácia elburjánzásának veszélye. Ha nem a választási kampány kellős közepén lennénk, még elfogadható is lenne a bukaresti balliberális kormány elvárása, miszerint az államfő vétózza meg a Románia számára kedvezőtlen büdzsétervezetet.
Csakhogy eközben nem szabad elfelednünk: Románia az elmúlt években az EU által rendelkezésre bocsátott támogatások mindössze töredékét volt képes lehívni. Ilyen körülmények között igen nehéz lesz csapkodni az asztalt a közelgő EU-csúcson. Bukarestnek viszont az a szerencséje, hogy a források elosztása terén alkotott véleményével nincs egyedül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok