„Lehet hibáztatni a rendszert, a tanárokat, a tananyagot, de ezen nem lehet változtatni, viszont felkészüléssel, munkával lehet eredményeket elérni” – hangzott a főtanfelügyelő összegzése. Amely sajnos rendkívül idejétmúlt hozzáállást tükröz, és szembemegy a romániai oktatás rákfenéje ellen küzdők törekvéseivel.

Semmi újat nem mondunk azzal, hogy rengeteg statisztikai adat, szakmai elemzés és vélemény, számtalan élő (diák)példa bizonyítja: a romániai oktatási rendszer gyökeres változtatásokra szorul, az alapoktól kellene újjáépíteni. Az egyik legfőbb, közismert probléma, hogy túlnyomórészt ma is tölcsérrel öntik az általános lexikális tudást a gyerekekbe, akik emiatt rendkívül leterheltek, és kevés lehetőségük nyílik arra, hogy nyugodtan foglalkozhassanak kedvenc tantárgyaikkal, azokkal, amelyekben igazán jók. Nyugaton már régen felismerték: rugalmas, a fiatalok egyéni adottságaihoz könnyen igazodó oktatással lehet megszerettetni a tanulást, minél kevesebb minősítgetéssel, de annál több sikerélmény biztosításával.

Mindezzel a pedagógustársadalom is tisztában van, akárcsak azzal, hogy mennyire távol állunk ettől. Ugyanakkor egyre több haladó felfogású szakember feszegeti a határokat – sok-sok pluszmunkával –, és minél több gyakorlati, az egyéni képességeknek megfelelő tudást próbál átadni tanítványainak, használható eszközt faragva a megkövült oktatási rendszer rideg darabjaiból. Ezt a fajta „lázadást” a diákok és a szülők érdekvédelmi szervezetei is teljes mértékben támogatják.

Ezzel a „mozgalommal” mennek szembe azok a kijelentések, melyek szerint nem a rendszer a hibás. Tény, hogy a gyerekek nem készülnek, rosszul teljesítenek: a próba-képességvizsgán a diákok alig több, mint fele szerzett átmenőjegyet, míg az érettségi előtt állók kevesebb mint 37 százaléka ért el legalább 6-os átlagot (a háromszéki eredmények az országos átlag körül mozognak). De óhatatlanul felmerül a kérdés: csak a gyerekek penzuma az okulás, a javítás? Mi, felnőttek, szülők, szakemberek, politikusok karba tett kézzel várjuk, hogy egyszer csak elérjék a 6-ost? Elsősorban nem a mi kötelességünk változtatni azon, ami rosszul működik?

Igen: ha a gyerekek jobban tanulnának, valóban jobbak lennének a vizsgaeredmények. De nem lehet így leegyszerűsíteni a problémát. Olyan, mintha azt mondanánk, a rengeteg gépkocsibalesetért kizárólag a vétkes sofőrök a felelősek, punktum. Miközben jól tudjuk, hogy a megfelelő közúti infrastruktúra biztosításával, autópályák építésével jelentős mértékben csökkenne a szerencsétlenségek száma.

Lehet hibáztatni a rendszert, a tananyagot, de ezen nem lehet változtatni – állítja a háromszéki főtanfelügyelő. Nos ezzel a hozzáállással valóban minden úgy marad, ahogy van.