2009. november 09., 10:352009. november 09., 10:35
A polgármester valószínűleg rossz véleménnyel van a szatmáriakról, azért találta ki ezt a gyermeteg mesét, amellyel jól lehet leplezni a rosszul szervezett téravatást. Az a helyzet, hogy a szatmáriak még otthon is ritkán tüntetnek. Mellesleg a tüntetésre otthon is van ok szinte mindennap, miért ácsorognának hiába más város központjában?
Erdély fővárosa sokkal nagyobb a partiumi megyeközpontnál, ezért arányaiban mérve is több tüntetésre éhes lakosa van. A szatmáriak a kirándulást általában városnézéssel szokták összekapcsolni. Eddig még sohasem mentek tömegesen más városba úgy, hogy nem az illető település kulturális értékeit lesték volna, hanem tüntetésre alkalmas helyszínt kerestek volna. Az Erdély keletibb részeiben szokás, ott már volt példa, hogy teherautókra pakolt embereket vittek más településekre verekedni.
Azok a rendezvények az ottani írók látásmódját is átalakították. Ezzel szemben a szatmáriakat eddig mindenki békés, vendégszerető embereknek ismerte. Nem hinném, hogy az említett városvezető ilyen alattomos és főként alaptalan próbálkozásokkal meg tudná változtatni ezt a közfelfogást. Ez az ő állításaival ellentétben évszázados tapasztalatokon nyugszik.
Azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy az utóbbi időben divatossá vált szlogenek ellenére a Partiumban a nagyhatalmaknak továbbra sem sikerült komoly etnikai ellentéteket szítaniuk. Ott mindig több nemzet élt együtt, kölcsönösen profitálva egymás tapasztalataiból és kultúrájából, és ez, ha a lakosságon múlik, továbbra sem lesz másként. Ez az egyetlen vidék az országban, ahol a multikultu-ralitást és a többnyelvűség mindennapi szerepét nem csak az olcsó szóvirágok szintjén puffogtatják.
Ha vevő érkezik a boltba románul és magyarul is megkérdezik, mit szeretne vásárolni. Ha rendezvények vannak, a legtöbb plakát két nyelven jelenik meg a városok utcáin. A Partiumban mindenki annak vallhatja magát, aminek akarja, és olyan nyelven beszélhet, amilyenen szeretne. Ez a vidék már évszázadokkal ezelőtt hasonult az európai normákhoz, ezért nagyon kérek mindenkit, ne a szatmáriakat hibáztassa, ha valami nem a tervei szerint alakul.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.