Problémaexport

Most viszont Craiován készíthettek hasonló felvételeket a híradósok: a rendőrség és a csendőrség egységei autóbuszokra ültették a város egyik negyedében illegálisan megtelepedett nomádokat, és hazaküldték őket származási helyükre.

A város lakói természetesen fellélegeztek – azonban minden bizonnyal csupán egy időre, hiszen a hazaküldött romáknak otthon ugyanannyi kereseti lehetőségük van, mint eddig: vagyis semennyi. Ezért valószínűleg legfeljebb hetek kérdése, amíg újra felkerekednek, hogy az ország valamely nagyobb városában vagy külföldön próbáljanak szerencsét – akár ócskavasgyűjtést jelent ez, akár más, a büntető törvénykönyvbe ütköző elfoglaltságot. Hogy a romák hazazsuppolása még félmegoldásnak sem alkalmas, arra az EU nyugati tagállamaiban már rájöttek.

A francia nagykövet nyilatkozata, miszerint a cigánykérdést európai üggyé kell emelni, hiszen hiába küldik haza őket – még hazatérési segélyt is biztosítva –, úgyis visszatérnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy a román illetékesek még mindig nehezen fogják fel, hogy a romakérdés megoldása nem abban rejlik, ha eltüntetik őket szem elől – vagy azáltal, hogy kizsuppolják őket a városokban vagy azok környékén felépített illegális táboraikból, vagy oly módon, hogy egyszerűen nem tesznek semmit, csupán hagyják, hogy tízezres nagyságrendben utazzanak a nyugati EU-tagállamokba, hiszen addig sem nekik kell a problémával foglalkozni.

Csakhogy egyre egyértelműbb, hogy ebből a nyugati uniós tagoknak kezd mindjobban elegük lenni. A román schengeni csatlakozás halogatása már intő jel, de most már az amúgy nem Schengen-tag britek is azzal fenyegetőznek, hogy a nagyszámú problémás bevándorló miatt korlátozzák egyes EU-tagállamok polgárainak beutazását. És ne legyenek kétségeink: ha a gazdasági  válság továbbra sem csitul, Bukarest pedig továbbra is csak a cigányprobléma „exportjára” lesz képes, előbb-utóbb nem csupán a londoni illetékesekfejében fordulnak meg hasonló ötletek.