2011. november 22., 09:182011. november 22., 09:18
Nem csüggesztette el őket a négy évvel ezelőtti kudarc, amikor a polgárok elsöprő többsége Băsescu hivatalban maradását támogatta a parlamenti döntés nyomán megtartott népszavazáson, mint ahogy az sem, hogy a parlamenti matematika most nem nekik kedvez, lévén, hogy az akkor az államfővel szemben állók táborát erősítő RMDSZ most a Băsescu pártjaként számon tartott PDL-vel kormányoz közös koalícióban. Tény ugyanakkor, hogy a 2007-es állapotokhoz képest most éppen fordítottnak tűnik a helyzet. Ma a parlamentben tűnik bizonytalannak a voksolás kimenetele, a polgárok jelentős része azonban – legalábbis a közvélemény-kutatások tanúsága szerint – kiábrándult Băsescuból.
A gazdasági válság nyomán kialakult helyzetért a lakosság többsége a kormányzó PDL-t és annak mentorát, azaz őt tekinti felelősnek. Mindemellett a PDL-t érintő korrupciós botrányok sem Băsescu esélyeit erősítik. Más kérdés ugyanakkor, hogy mit nyer az ország, ha a parlamentnek sikerül felfüggesztenie Băsescut, és ezt a lakosság ezúttal megerősíti. Szó sincs arról, hogy ő lenne minden idők legtökéletesebb államfője – sőt! –, azonban a jelenlegi ellenzék sem vele, sem a mostani kormány – amúgy alig látható – gazdaságpolitikájával szemben nem mutatott eddig fel hiteles alternatívát. Ha Crin Antonescunak hívnák az államfőt, ő ugyanúgy nem tudna pénzt keríteni a nyugdíj- és béremelésekre, mint a jelenlegi elnök. Ezért szükséges az újabb cirkusz: mivel az USL sem tudja, hogyan lehetne kilábalni a válságból, és honnan lehetne pénzt szerezni, politikai pótcselekvésként beindítja a felfüggesztési eljárást.
Annak során ugyanis nem érdemi szakmai és gazdasági érvekkel kell előállni, hanem homályos, az átlagpolgár számára érthetetlen és érdektelen alkotmányjogi csűrés-csavarással, ráadásul a kampány folyamatos szereplési lehetőséget biztosít. Persze vitathatatlan, hogy Băsescu eddigi tevékenysége során gyakran feszegette az alkotmányos rend határait – kérdéses ugyanakkor, hogy az USL mostani kezdeményezése hogyan tudná az alkotmányosság megerősödését és a stabilitást szolgálni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.