2013. január 25., 09:482013. január 25., 09:48
A miniszterelnök ugyanis épp azon a napon dobta be a témát a köztudatba, amikor a kormány elfogadta az idei állami költségvetést, amelynek bevételi oldalát számos többletadó bevezetésével próbálja meg „kicombosítani”. A választások összevonásáról szóló javaslat tehát inkább csak figyelemelterelési kísérletnek tűnik, hogy a közbeszéd ne a pénzügyekről szóljon. Merthogy az állam pénzügyi helyzetével jelentős gondok vannak, az egyértelműnek tűnik a tervezett intézkedéseket látva.
A kommunikációs tankönyvek vonatkozó részének (miszerint ciklus elején érdemes hangulatjavító intézkedésekkel kezdeni, mert arra hajlamosabbak a polgárok jobban emlékezni négy év múlva) gyakorlatba ültetése, azaz a minimálbér és a nyugdíj enyhe emelése nem tűnik többnek egyszerű szemfényvesztésnél, ha megnézzük, milyen új trükköket eszeltek ki a bevételek növelésére. A bér- és nyugdíjemelés hatásait ugyanis jelentősen csökkenti a jövedéki adók emelésének előrehozatala.
Nagyon úgy tűnik, hogy a kormány kétségbeesetten próbál minden olyan lehetőséget megragadni, amivel még egy kis pénzt sajtolhat ki a polgárokból: átalányadót vetne ki a gazdákra, és még a környezetvédelmi szempontok alapján bevezetett regisztrációs adót is „megfordítja”, amikor a régi, jobban szennyező gépkocsik illetéke helyett a népszerűbb, újabb autók vásárlásakor fizetendő adót növeli.
A jelek szerint az „unortodox” magyar gazdaságpolitika egyes elemei is megtetszettek Pontáéknak, hiszen a nagyvállalatokat is megtalálták: különadót vetnek ki az energetikai cégekre. Ez azonban nem biztos, hogy elegendő az indulatok csillapítására: a polgárokat túl sok zsebbe vágó intézkedés sújtja ahhoz, hogy a kétharmados bukaresti kormány népszerűsége időtálló legyen. És ezen még a kommunikációs trükkök sem igazán tudnak változtatni.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.