2013. március 08., 09:152013. március 08., 09:15
Más kérdés, milyen konkrét hozadéka lehet egy olyan látogatásnak, amelyet ugyan épp egy, a két ország közötti feszült időszakban kerül sor, azonban – legalábbis az előzetesen ismert program szerint – hivatalos találkozók nem lesznek, mivel Victor Ponta csupán MSZP-s elvtársai rendezvényén haknizik egyet sztárvendégként.
Már csak azért is, mert Ponta nem kis szerepet játszott abban, hogy a magyar–román viszony elmérgesedjen. Emlékezetes, hogy a MOGYE-n zajló magyar oktatás bővítésének megtorpedózásával került kormányra, majd ahelyett, hogy csillapítani igyekezett volna a magyar szimbólumok elleni ámokfutást, durva hangvételű nyilatkozataival csak tovább élezte a magyar–román viszonyt: szemtelennek titulálta Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárt, majd Orbán Viktort Románia ellenségének, Tőkés Lászlót pedig hazaárulónak nevezte. Ha budapesti látogatásának célja az lenne, hogy a magyar miniszterelnökkel mindezeket tisztázza, akkor üdvözölnénk látogatását.
Azonban nem ez a cél – Mesterházy Attila MSZP-elnök meghívására érkezik a magyar fővárosba. Márpedig nehezen tudjuk elképzelni, hogy Mesterházy egy ellenzéki párt elnökeként érdemi változást érhetne el Ponta hozzáállásában, amikor a kormány sorozatos kudarcai – most épp a schengeni csatlakozás kútba esése – miatt továbbra is szükség van egy ügyre, amely eltereli a polgárok figyelmét, erre pedig továbbra is a magyarkérdés tűnik a legalkalmasabbnak.
Ezért gyanítjuk, hogy az MSZP rendezvényén az európai együttműködés szellemében majd kemény hangon jól elítélik a két nép évszázados barátságát megrontó, nacionalista szélsőségeseket, majd Ponta hazatér, és továbbra is Orbán meg a székely zászló lesz Románia legfőbb ellensége a gazdasági káosz helyett. Szóval ha Mesterházy és stratégái úgy gondolják, hogy a magyarokba előszeretettel jókorákat rúgó Ponta szerepeltetése révén találhatják meg az erdélyi magyarok szívéhez vezető utat a „nemzetpolitikai fordulat” után, akkor továbbra is csak azt tudjuk tanácsolni: túl sok itteni voksra ne számítsanak jövőre.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.