A németországi Hannover olyan haladó gondolkodású és progresszív város, hogy ott már az ételek is haladók és progresszívek. És főleg politikailag korrektek.
2013. október 17., 16:502013. október 17., 16:50
A település vezetői ugyanis egy helyi roma szervezet beadványa alapján úgy döntöttek, hogy az önkormányzati irányítású menzákon a továbbiakban tilos a cigányszósz és a cigánypecsenye elnevezés használata, az ugyanis rasszizmus. Helyette a cigánypecsenyét magyaros vagy pusztai pecsenyének kell hívni.
Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hannoveri városatyák progresszív felhorgadásukban túlbuzogtak kissé, és csöbörből vödörbe manőverezték magukat. Hiszen ha egy népcsoportról rasszizmus elnevezni egy ételt, akkor egy másikról is annak kell lennie. Már ha nem alkalmazunk kettős mércét, ami ugye progresszív és haladár oldalon elképzelhetetlen. Ott Hannoverben jól tennék, ha jobban meggondolnák, mielőtt a magyarokkal packázni kezdenek, különben jól árnevezzük hannoveri bogárrá a svábbogarat.
Mielőtt még valaki komolyan venné, hogy rasszizmusnak tartom, ha Hannoverben ezentúl magyarpecsenyének hívják a cigánypecsenyét, gyorsan jelzem, hogy erről szó sincs. Ehelyett maradjunk inkább a visszafogott „tragikomikus”, illetve „röhejes” jelző mellett.
Ezen az alapon ugyanis minden nyelv minden olyan szavát politikailag inkorrektnek lehetne nevezni, amelyben valamilyen népnév van. És akkor mi tényleg kezdhetjük a svábbogárral, ami nem túl hízelgő szegény svábokra nézve, de hogy aztán tényleg senki ne sértődjön meg, nevezzük mondjuk sumér- vagy asszírbogárnak, ezek úgyis évezredek óta kihalt népek. Bár lehet, hogy ettől meg az ősmagyar gyökereket a sumér történelemben megtalálni vélő szubkultúra rágna be, tehát legyen ufóbogár mindaddig, amíg be nem jelentkeznek az ügyben illetékes földönkívüliek, hogy kikérjék maguknak a kirekesztő elnevezést. Aztán ott van a cigánypecsenye, amit most akkor a viszonosság alapján elnevezhetnénk németpecsenyének. Ami persze nem túl biztató, elvégre ők inkább a sült csülökben meg a fehér kolbásznak jók.
Bár a legjobb az, ha nem is foglalkozunk ilyesmivel. Épeszű ember nem gondolhatja azt, hogy azzal javít bárkinek a helyzetén – legyen az egy hátrányos helyzetű személy vagy akár egy egész népcsoport –, ha a szómágiában hisz. Abban, hogy ha az 1984 című regényben alkalmazott, dogmatikus eszközökkel betiltja bizonyos szavak használatát, és ha egy húsétel neve megváltozik, attól a cigányok életkörülményei tényleg jobbra fordulnak.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!