2011. július 28., 09:332011. július 28., 09:33
És megannyiszor hallottam, olvastam az illető reakcióját is, miszerint egy fikarcnyi sem igaz abból, hogy ő állami pénzeket vágott volna zsebre. Ahogy az sem felel meg a valóságnak, hogy a vidéki infrastruktúra-fejlesztésre szánt uniós pénzeket bár szintén infrastruktúra-fejlesztésre, azonban az anyósa, sógornője, hatodrangú unokatestvére vagy szomszédja lakásának, hétvégi házának a felújítására fordította volna.
Az összegeket ugyanis rendeltetésszerűen használta fel, és a DNA ügyészei csupán politikai alapon szaglásznak utána, politikai hadjárat, nyomásgyakorlás, bosszú áldozata. És meglepő módon az utóbbi kijelentést hasonlóképpen alkalmazzák mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusok. Így most már egyre jobban furdal a kíváncsiság, hogy a politikai alapon vizsgálódó DNA kinek az embereiből is tevődik össze? Esetleg a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon alapon mindkét oldal hasonló arányban „delegál” ide ügyészeket, akik sorshúzással döntik el, hogy mikor melyik fél fekete bárányai ellen indítanak hadjáratot? Vagy az egész mechanizmust valóban az államfő irányítaná, és valahányszor olyan témával foglalkozik a sajtó, amellyel szerény véleménye szerint nem kellene, koncként bedobja az újságíróknak valamelyik vezető politikus állítólagos korrupciós ügyeit? A változatosság kedvéért, vagy hogy ne keltsen gyanút, hol egyik, hol a másik oldalról?
Ez mai napig rejtély maradt számomra, azonban „a politikai leszámolások” végkifejletét tekintve azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy a hetekig tartó nyilatkozatok után – ugyanis egy ilyen ügy jó alkalom a többi politikus számára is, hogy véleményt nyilvánítson, védelmébe vegye, vagy esetleg támadja kollégáját, esetleg biztosítsa választóit, hogy ő soha nem tenne ilyet –, olyan hirtelen felejtik el az egészet, ahogy kezdődött. Vagy azért, mert az illető politikus valóban feddhetetlen – és ennek nincs hírértéke –, vagy esetleg azért, mert a DNA ügyészeinek éppen egy másik, természetesen politikai alapon indított nyomozással kell foglalkozniuk.
Ezek után már-már azt hinné az ember, hogy Romániában nincs is korrupció, és az uniós szervek, nemzetközi fórumok tájékozatlanságból állítják azt, hogy a hazai igazságszolgáltatásnak nagy lemaradásai vannak e téren. Talán félretájékoztatták őket. Politikai alapon.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!