2010. szeptember 02., 10:172010. szeptember 02., 10:17
Hoppá. Miért is nem beszél egy végzős középiskolás románul? Tán csak nem azért, mert álnokul megtagadja, hogy a többség és a kenyéradó állam nyelvét elsajátítsa, tudatosan rombolva ezzel a nemzetállamot? Nos, nem hinném. Érdemes azonban beülni egy középiskolai románirodalom-órára, megnézni, milyen szövegeket is kell olvasniuk a diákoknak, milyen szempontokból elemzik őket, mit kérnek tőlük a különböző vizsgákon. Természetesen ugyanazt, mint román társaiktól. Ergo a tanterv elvárja, hogy ebben a korban már ugyanazon a szinten beszéljék a nyelvet, mint azok, akik első szavaikat is románul mondták ki. Ez viszont nincs így, és erről a legkevésbé a gyerekek tehetnek. Leginkább pedig azok a döntéshozók, akiket heveny hidegrázás fog el, ha meghallják, hogy idegen nyelvként kellene oktatni a románt az iskolákban, mert kérem szépen ez felháborító, Romániában nem idegen nyelv a román. Aztán persze azon is ők háborognak, hogy az iskolapadból kikerülve a – hál’istennek – magyar tannyelven végzett iskola után hebegnek-habognak románul.
Érdekes viszont, hogy az érettségin 2-3 oldalas esszéket és műelemzéseket voltak képesek írni, de akkor már bajban vannak, ha a boltban huszonöt deka párizsit szeretnének kérni. Az angol nyelvű rajzfilmcsatornák adásait viszont javarészt értik – ezt a nyelvet ugyanis már úgy tanulták az iskolában, ahogy kell: az alapoktól elkezdve, lassan haladva, beszélgetve, gyakorolva, játszva, úgy tehát, ahogyan egy nyelvet meg is lehet tanulni. Ahhoz azonban, hogy a románnal is hasonló legyen a helyzet, nem elég a tanárok jóindulata. Akármennyire ügyesen oktatnak ugyanis, a végeredmény ugyanaz: a diákokat érettségire kell felkészíteni, ehhez pedig tetszik, nem tetszik, verselemzést és irodalmi fogalmak meghatározását kell megtanulni, rosszabb esetben bemagolni. Én nem bánom, hogy mai napig emlékszem a Luceafărul egy-egy részletére, de sokért nem adnám, ha nem a munkám során kellett volna elsajátítanom a beszélt nyelvet, és nem lettem volna gyakran zavarban, ha a boltban kért termék egyetlen, számomra ismert neve „una din asta”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok