2010. szeptember 02., 10:172010. szeptember 02., 10:17
Hoppá. Miért is nem beszél egy végzős középiskolás románul? Tán csak nem azért, mert álnokul megtagadja, hogy a többség és a kenyéradó állam nyelvét elsajátítsa, tudatosan rombolva ezzel a nemzetállamot? Nos, nem hinném. Érdemes azonban beülni egy középiskolai románirodalom-órára, megnézni, milyen szövegeket is kell olvasniuk a diákoknak, milyen szempontokból elemzik őket, mit kérnek tőlük a különböző vizsgákon. Természetesen ugyanazt, mint román társaiktól. Ergo a tanterv elvárja, hogy ebben a korban már ugyanazon a szinten beszéljék a nyelvet, mint azok, akik első szavaikat is románul mondták ki. Ez viszont nincs így, és erről a legkevésbé a gyerekek tehetnek. Leginkább pedig azok a döntéshozók, akiket heveny hidegrázás fog el, ha meghallják, hogy idegen nyelvként kellene oktatni a románt az iskolákban, mert kérem szépen ez felháborító, Romániában nem idegen nyelv a román. Aztán persze azon is ők háborognak, hogy az iskolapadból kikerülve a – hál’istennek – magyar tannyelven végzett iskola után hebegnek-habognak románul.
Érdekes viszont, hogy az érettségin 2-3 oldalas esszéket és műelemzéseket voltak képesek írni, de akkor már bajban vannak, ha a boltban huszonöt deka párizsit szeretnének kérni. Az angol nyelvű rajzfilmcsatornák adásait viszont javarészt értik – ezt a nyelvet ugyanis már úgy tanulták az iskolában, ahogy kell: az alapoktól elkezdve, lassan haladva, beszélgetve, gyakorolva, játszva, úgy tehát, ahogyan egy nyelvet meg is lehet tanulni. Ahhoz azonban, hogy a románnal is hasonló legyen a helyzet, nem elég a tanárok jóindulata. Akármennyire ügyesen oktatnak ugyanis, a végeredmény ugyanaz: a diákokat érettségire kell felkészíteni, ehhez pedig tetszik, nem tetszik, verselemzést és irodalmi fogalmak meghatározását kell megtanulni, rosszabb esetben bemagolni. Én nem bánom, hogy mai napig emlékszem a Luceafărul egy-egy részletére, de sokért nem adnám, ha nem a munkám során kellett volna elsajátítanom a beszélt nyelvet, és nem lettem volna gyakran zavarban, ha a boltban kért termék egyetlen, számomra ismert neve „una din asta”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok