Nagyjából mindenki tudja, hogy siránkozni a legkönnyebb, mégis mindannyiszor elhisszük a folyton panaszkodóknak, mennyivel rosszabb nekik, mint bárki másnak.
2013. május 15., 10:442013. május 15., 10:44
Gondolok azokra is, akiknek minden mondata úgy kezdődik, hogy de jó is egyeseknek, de azokra is, akik a rinyálásnak épp az ellenkezőjével, a hőzöngéssel kezdik, amikor pedig elérik a céljukat, azonnal kinyitják a panaszáradat csapjait.
Ha netán valaki még azon töprengene, hol találhat ilyen emberfajtát, ne törje magát, nézzen mindig az épp hatalmon lévőkre. Kortól, nemtől, párttól függetlenül. Amíg a partvonalon kívül ácsorognak, nagyon jól tudják, hogyan kellene eredményesen játszani, annyi gólt rúgni, hogy azt legföljebb az elektronikus számláló tudná számon tartani; hogy lehetne varázsos gyorsasággal feltörni a világ legjobbjai közé, de ha az ilyen kibicek – véletlenül vagy nem is olyan véletlenül – pályára kerülnek, a meglévő két bal lábuk mellé mintha hirtelen még vagy négy hasonló nőne ki. Elkezdik a csetlés-botlást, orra esnek, helyben futnak, a labdától pedig babonásan óvakodnak. S ha valaki kérdi, mi történt, akkor rákezdik: aki nincs a pályán, az nem is tudja, milyen nehéz egy eleve elszúrt helyzetet kijavítani, a megbundázott eredményt jobbra fordítani, nedves talajon szaladni egy olyan labda után, ami mások lábától nem is látszik... Ismerős ugye? Most is, miután kezét-lábát nem kímélve törtetett előre a sok ígérettől vakítóra fényezett pártszövetség, és miután – épp ezért – olyannyira túlnyerte magát, hogy moccanni is alig bírt a kapott és elnyelt voksoktól, elkezdte mondogatni, hogy nem addig a! Kormányon nem úgy van, mint ellenzékben, ott könnyen beszél az ember, szépen lát mindent, de amikor belecseppen, akkor kiderül, hogy ólomnehéz az, ami pehelykönnyűnek tűnt. És egyáltalán: hogyan is lehet öszszetéveszteni a kampány jelszavait az országért való, mindennapos gürcöléssel?! Meg aztán mit türelmetlenkedik ez a telhetetlen népség?! Nem megígérték, hogy majd megoldódik?! Mikor? Majd! Úgyis észreveszi mindenki. Ezt szajkózták a kormánybukta előttiek is: ők vállalják a nehezét, milyen könnyű másoknak!
De ha egyszer olyan kutya nehéz a kormányzás, akkor miért is tülekednek annyira a közelébe? Nem volna esetleg könnyebb kortól, nemtől, párttól függetlenül olyan valakiket találni, akik nem siránkozni-panaszkodni, hanem tenni próbálnának meg valamit? Vagy az túl egyszerű volna?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!