2009. július 10., 12:382009. július 10., 12:38
Sőt még csak nem is arra, hogy például Amerikában a teleevangélistának nevezett neoprotestáns prédikátorok milliomossá is válhatnak a sok birkának köszönhetően, aki elhiszi, hogy ha átutal tíz dollárt a prédikátor számlájára, és megérinti a képernyőt, akkor a televízión keresztül meggyógyítják a hexensusszát. A vallásosság és az anyagi haszon közötti összefüggésre Törökországban derült fény. Az egyik török televíziós csatorna kreatívjai ugyanis olyan vetélkedő ötletével álltak elő, amelyben egy muszlim imám, egy katolikus pap, egy rabbi és egy buddhista szerzetes ügyködik azon, hogy a maga hitére térítsen tíz ateistát.
A főnyeremény a megtérők számára egy utazás lesz azon vallás legszentebb helyére, amely számukra a legmeggyőzőbbnek bizonyult. Az most tulajdonképpen mellékes, hogy a civilizált, modern Törökországot az egyház és az állam szigorú szétválasztásával megteremtő Kemal Atatürk most forog a sírjában. Hanem képzeljük el, mégis milyen módon érvelnek majd az egyházak képviselői amellett, hogy saját vallásuk a legpiacképesebb? Már el is képzelem, amint a katolikus atya és a rabbi egymásra licitálva ecsetelik, milyen összkomfort várja a mennyben azt, aki az ő hitük rítusait követi, a buddhista szerzetes a nirvána előnyeiről értekezik, ekkor viszont megszólal az imám, és pajzánul kacsintva megjegyzi, hogy Allah – áldassék a neve – a paradicsomban első osztályú hurikat bocsát minden igazhitű elhunyt rendelkezésére.
Azonban nem ez az egyetlen nem kóser eleme a vetélkedőnek. Annak ugyanis a Bűnbánók versenye címet adták – mintha bizony ateistának lenni bűn lenne. Kicsit olyan ez, mint amikor a nők mindenáron el akarják csábítani a homoszexuális férfit, hogy bebizonyítsák: nem is a pasival van a baj, csak eddig nem találkozott igazi nővel. Csak hát amíg a homoszexualitás alapvetően ösztönös valami, addig a nem hívő ember kőkemény racionalitás talaján áll, akinek bizonyíték kell, nem ígéret. Úgyhogy meglehetősen kétes értékű lesz a végeredmény, bármely vallásnak is sikerül több versenyzőt megtérítenie. Igencsak valószínű ugyanis, hogy a megtérők nem lánglelkű, buzgó hívekké kívánnak majd válni – egyszerűen csak így érik el, hogy ne kelljen egy utazási irodában csillagászati összeget fizetniük egy tibeti útért.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.