2011. szeptember 08., 09:292011. szeptember 08., 09:29
Gondolom, segítek neki egy kicsit, ne kelljen ilyen kis figyelmetlenségért pontot levonni, mutatok a névre, és azt kérdezem bátorítóan: – Ő ki? A diák hallgat, erősen gondolkodik. Nem mer megszólalni, gondolom. Biztos nem fogalmaztam érthetően, gondolom.
Aztán megpróbálok nyomatékosítani: – Ki ő, ez a magyar politikus? – ÖÖÖ… – mondja, és a kezeit tördeli. – Ó, most nem a funkcióját kérdezem! – szólok diadalmasan, pedagógiai érzékem nagyszerűségének tudatában. – Azt kérem, hogy magyarul írjuk le a nevét (román hírekből kellett egy magyart megalkotni) – teszem hozzá lezserül, nagyvonalúan. A diák olyan furcsán néz rám. Visszakérdezek: – Menni fog? – Hát... nem – pironkodik. Azt hiszem, írnom kell egy szamárvezetőt minden eshetőségre, ilyenek lehetnének benne: Peter Eckstein-Kovacs = Eckstein-Kovács Péter, politikus; Belo = Markó = Markó Béla, politikus, költő és így tovább.
Hasonló jó szándék vezérelhette azt a (valószínűleg) távol-keleti pedagógus-cipőkészítőt is, akinek munkásságát a minap vásárolt cipővel kezembe került használati utasítás fémjelzi. Idézek: „Tavaszi-ószi lábbelik = olyan lábbelik, amelyek a téli idójárási feltételek kivételével, főként a tavaszi és az ószi időszakban rendszeres, lartós viseletre alkalmasak.” (Biztos vagyok benne, hogy a cipészmester helyesen írta, de néha a kínai szaknyelvet szinte olyan bonyolult magyarra átültetni, láttuk többször is, mint a románt.) Aztán: „Nyári lábbelik = olyan lábbelik, amelyek a nyári időszakban rendszeres és tartós viselésre alkalmasak.” Ennél a mondatnál valószínűleg körülnézett az osztályteremben, s minthogy sütött a tanoncokról az érdeklődés, folytatta: „További lábbeli típusok. Alkalmi lábbelik = olyan lábbelik, melyek viselete alkalmanként, rövid időre korlátozódik. Papucsok, házi cipők = olyan lábbelik, amelyek kizárólag otthoni (lakás) viseletre alkalmasak.”
A mester, miután leszögezte, hogy az otthon a lakásban van, és így elejét vette minden, a Népköztársaság elvárásain túlmutató tévelygésnek, feltehetően kérdezett egy merészet: – Na, és ki tudja, hogy mi a strandpapucs? Valószínűleg (ő bezzeg) választ is kapott, mert a strandpapucs leírása hiányzik az ismertetőből.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.