2012. augusztus 09., 07:062012. augusztus 09., 07:06
Mert ha az érdemjegyek kialakulását befolyásolhatják is külső tényezők, a lényegen aligha változtatnak. Aki nem képes, vagy nem akar felzárkózni azokhoz a követelményekhez, amelyeket egy-egy vizsga kapcsán az „áldozatok” szívesen neveznek életszerűtlennek, rossz pályára tévedt. Kétszeresen is rosszra, hiszen nemcsak saját életét keseríti, de maradandó károkat okozhat azokban a fiatalokban, akiktől majd a saját életszínvonala magasabbra emelését reméli.
Ilyenkor mindig kéznél van a magyarázat, hogy hasonló pénzügyi motiváltság – vagy motiválatlanság – mellett pedagógusainktól nem is lehet többet elvárni. Csakhogy szülőként meghallgatva gyermekeink rémtörténeteit a suksükölő magyartanárról, az idegborzoló magyar–román keveréknyelven beszélő pedagógusról, a tudását átadni képtelen, ettől folyamatosan ingerült, tanítványait lépten-nyomon megalázó matektanárról, valahogy képtelenek vagyunk kizárólag béremelés kérdésévé tenni gyermekeink oktatását. Talán ismerős a vicc: tudsz úszni? Nem? És ha megfizetlek?
Évtizedeken át rossz, ennek ellenére érinthetetlen tanügyi rendszer termését szemlélhetjük – ilyenkor a tanárok kategóriájában. Egy olyan rendszer produktumát, amely eddig csak akkor vetette ki magából az alkalmatlan pedagógust, ha alkoholizmusa már takargathatatlanná vált, vagy halmazati pedofíliát követett el. De ennek a rendszernek az alkotásai vagyunk mi, szülők is, akik vitatható útravalóval engedjük iskolába gyermekeinket, hogy ott majd mindent helyre tesznek.
A változtatás nemcsak elhatározás kérdése, de anélkül nem megy. És intézményi keret nélkül sem. Ezt hivatott biztosítani az elvileg már ettől az évtől életbe lépő új rendszer, amely az iskolák hatáskörébe utalja a pedagógusválasztást.
Csodák nélküli, lassú gyógyulási folyamat következhet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok