2012. november 22., 09:202012. november 22., 09:20
De ő is látta, hogy ilyen irányba nem tudja terelni a beszélgetést és hagyta, hogy elüssem egy poénnal, mondván, hogy ezek is valamilyen pártnak a tagjai, és nálunk felé az a mondás járja, hogy párttag, de rendes ember. Az időközben eltelt, több mint két évtized alatt aztán én is kikupálódtam, és egyre gyakrabban jut eszembe régi ismerősöm mondása. Különösen ilyen tájt, amikor már alig van hátra két hét, és mindenki igyekszik jó hangosan mondani a magáét.
Ez a kampányok rendje, persze: mondja mindenki… csakhogy sokan nem a magukét mondják, hanem a másikét. Mégpedig szemrebbenés nélkül. Olyasmiket szajkóznak, amit nem is olyan régen még a sarak sarába tapostak, szidtak, gyaláztak, az „eredeti” ötletgazdát pedig (bár eredetiségről errefelé beszélni merő botorság!) minden gonoszság kútfejének kiáltották ki, akire csak rá kell nézni, s a két kis szarv, a kopogó paták, a szőrös ábrázat és a lengedező kénes „illat” azonnal elárulja, honnan is jött közénk – megrontani a sok-sok földre szállt, patyolatszárnyú angyalt.
Akik a jelek szerint mégiscsak elcsábultak, ha most már ők hirdetik a patás elképzeléseit, sőt nem is úgy, hogy őt magát visszaküldték volna kavargatni a rotyogó szurkos üsthöz, hanem békés egyetértésben vele, esetleg átadva egyik volt társuk fehér leplét és lisztes álarcát, mivel az illető bajtársnak erre már úgysem lesz szüksége ott lenn, az üstben. Nem cifrázom tovább, úgyis az sül majd ki belőle, milyen csúf dolog a politika. Pedig nem is a politika a rusnya béka, hanem a mód, ahogy egyesek művelik.
Ahogy a nagy többség műveli, mert vannak ugyan kivételek – tisztelet is ezért nekik –, de ez a ma így, holnap úgy, aztán amúgy, majd megint imigyen – ragályos betegség, s bár nem voltam, nem vagyok, és nem kívánok a jövőben sem pártgyógyászattal foglalkozni, de az a sanda gyanúm, hogy a tagsági könyvek hordozzák a kórokozót. Magyarán: ott vagyunk, ahol a part szakad, ahol ’90-ben is voltunk: viccelődhetünk a párttag, de rendes ember poénnal, jobb volna nem ismerni, ki-mi is rotyog abban az üstben.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.