2012. november 22., 09:202012. november 22., 09:20
De ő is látta, hogy ilyen irányba nem tudja terelni a beszélgetést és hagyta, hogy elüssem egy poénnal, mondván, hogy ezek is valamilyen pártnak a tagjai, és nálunk felé az a mondás járja, hogy párttag, de rendes ember. Az időközben eltelt, több mint két évtized alatt aztán én is kikupálódtam, és egyre gyakrabban jut eszembe régi ismerősöm mondása. Különösen ilyen tájt, amikor már alig van hátra két hét, és mindenki igyekszik jó hangosan mondani a magáét.
Ez a kampányok rendje, persze: mondja mindenki… csakhogy sokan nem a magukét mondják, hanem a másikét. Mégpedig szemrebbenés nélkül. Olyasmiket szajkóznak, amit nem is olyan régen még a sarak sarába tapostak, szidtak, gyaláztak, az „eredeti” ötletgazdát pedig (bár eredetiségről errefelé beszélni merő botorság!) minden gonoszság kútfejének kiáltották ki, akire csak rá kell nézni, s a két kis szarv, a kopogó paták, a szőrös ábrázat és a lengedező kénes „illat” azonnal elárulja, honnan is jött közénk – megrontani a sok-sok földre szállt, patyolatszárnyú angyalt.
Akik a jelek szerint mégiscsak elcsábultak, ha most már ők hirdetik a patás elképzeléseit, sőt nem is úgy, hogy őt magát visszaküldték volna kavargatni a rotyogó szurkos üsthöz, hanem békés egyetértésben vele, esetleg átadva egyik volt társuk fehér leplét és lisztes álarcát, mivel az illető bajtársnak erre már úgysem lesz szüksége ott lenn, az üstben. Nem cifrázom tovább, úgyis az sül majd ki belőle, milyen csúf dolog a politika. Pedig nem is a politika a rusnya béka, hanem a mód, ahogy egyesek művelik.
Ahogy a nagy többség műveli, mert vannak ugyan kivételek – tisztelet is ezért nekik –, de ez a ma így, holnap úgy, aztán amúgy, majd megint imigyen – ragályos betegség, s bár nem voltam, nem vagyok, és nem kívánok a jövőben sem pártgyógyászattal foglalkozni, de az a sanda gyanúm, hogy a tagsági könyvek hordozzák a kórokozót. Magyarán: ott vagyunk, ahol a part szakad, ahol ’90-ben is voltunk: viccelődhetünk a párttag, de rendes ember poénnal, jobb volna nem ismerni, ki-mi is rotyog abban az üstben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok