Rostás Szabolcs

2019. november 12., 08:45

Papírformák és meglepetések

Mint minden politikai megmérettetés, úgy az idei romániai államfőválasztás első fordulója sem húzható fel egyetlen kaptafára: az eredmény csak részben hozta a papírformát, és bizony nem várt fordulatokkal is szolgált, nem beszélve a megfejthetetlennek tűnő jelenségekről.

Klaus Johannis szereplése tekintetében nem történt meglepetés, a hivatalban lévő elnök simán, a magabiztos újrázás ígéretével nyerte meg az első kört, és nem vitás, a második forduló elveszítéséhez az sem lenne elég, ha mondjuk kiderül, hogy Nagyszebenben nem hat, hanem tizenhat ház van a tulajdonában, amelynek a fele kétes körülmények között került a birtokába. Johannis fölényes győzelme éppen eddigi tevékenysége ismeretében számít mégis kicsit érthetetlennek, hiszen első mandátuma idején bebizonyította, hogy az aktivitást erősen kerülő közméltóság prototípusa. Különösen a kampányhajrában volt szembetűnő, hogy a PSD-nek a hatalomból való eltávolításán és a „normális” Románia vízióján kívül egyebet nemigen képes kínálni, ami feladatnak nemes és szükséges is ugyan, programnak azonban kevés. Ráadásul annak ellenére sem kecsegtet bennünket lényegi megvalósításokkal a második johannisi mandátum, hogy az elnök immár megkapta hőn áhított „saját” kormányát, amelyet úgy rángathat, mint tette azt nem is olyan rég Liviu Dragnea az övéivel. Apropó, Dragnea: bár sose fogjuk megtudni, kíváncsiak lennénk, miként festene az államfőválasztás végkimenetele, ha a PSD volt vezetője Cotroceni és nem Rahova felé lett volna kénytelen elindulni…

Kétségkívül csalódniuk kellett azoknak, akik – éppen Dragnea leültetése okán – úgy gondolták, hogy a szociáldemokraták padlót fogtak, és most megtörténik, amire 30 éve nem volt példa Romániában: elnökjelöltjük nem jut be a második fordulóba. A májusi EP-választáson elszenvedett vereség, Viorica Dăncilă kormányának megbuktatása ellenére a PSD bebizonyította, hogy nem szabad leírni, hiszen a főleg a vidéki lakosságra épülő tömegbázisa megcsappant ugyan, de még mindig számottevő. Éppen ezért az államfőválasztáson előre borítékolható vereség ellenére a bejáratott területi „szavaztatógépezettel” rendelkező szociáldemokraták egyáltalán nem lebecsülendő ellenfélként vágnak neki a jövő évi helyhatósági megmérettetésnek, sőt akár még a parlamentinek is, különösen, ha a PNL-t egy év alatt sokat erodálja a kisebbségi „válságkormányzás”.

A román jelöltek közül Dan Barnáról érdemes még szót ejteni, vitathatatlanul ő számít a vasárnapi megmérettetés vesztesének. Leszereplésének okait nem elég a kampányban elkövetett botlásaival, valamint az uniós források nem rendeltetésszerű felhasználásának gyanújával magyarázni, egyszerűen arról van szó, hogy a PSD-kormány megbuktatásával, mindazonáltal a hatalomra lépés felelősségének elhárításával az USR–PLUS részéről kevésbé hangzottak hitelesen és meggyőzően a harsány rendszerellenes csatakiáltások. A pártszövetségnek mindössze néhány, egyetemi központnak számító nagyvárosban, no, és persze külföldön sikerült legyűrnie a PSD-t, sehol sem aratott diadalt viszont Johannisszal szemben. Még ha a mostani kudarc után Dacian Cioloș veszi is át az irányítást Barnától, a főleg a fiatalok és az értelmiség körében népszerű USR–PLUS-nak leghamarabb az egy év múlva rendezendő parlamenti választáson nyílhat esélye megszorongatni a két nagy politikai tábort, ehhez azonban elengedhetetlenül rendet kell teremtenie a túlságosan széles ideológiai tárházában. Ugyanakkor nem hagyható szó nélkül a hangját sokadik alkalommal hallató diaszpóra szerepvállalása okán az sem, hogy a román államnak ideje lenne többet is adnia a külföldön élő, szülőföldjükhöz közjogilag is ragaszkodó állampolgárai számára a szavazati jog érvényesítésének megkönnyítésénél.

Végezetül felemás teljesítményt nyújtott az RMDSZ, amelyről az EP-választáson mutatott „billegő” küszöbátlépés után kevésbé volt hihető, hogy négy százalék körül teljesít egy – valljuk be – a magyar közösség számára nagy téttel nem bíró megmérettetésen. Még akkor is, ha kedvezett számára a korábbinál alacsonyabb részvétel, a jelek szerint Kelemen Hunornak sokakat sikerült meggyőznie az államfőválasztás fontosságáról, viszont ez még mindig elmarad a magyarság számarányához képest. Ráadásul az RMDSZ-nek nem szabad elfelejtenie, hogy a mostani megmérettetés igazából teszt volt számára, és az igazi kihívás a 2020-as választási évben jön el számára. Azzal ugyanis a színészek is tisztában vannak, hogy nem a főpróbán, hanem a premieren kell kiválóan teljesíteni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Bálint Eszter 2019. november 11., hétfő

Kis romániai abszurd

Többet keresünk, de rosszabbul élünk – ez a következtetés vonható le az Adevărul.ro által a minap közölt elemzésből. 

Balogh Levente 2019. november 09., szombat

Dilemmák választás előtt

Nagy kérdés, milyen tétje lehet egy olyan államfőválasztásnak, amely előre lefutottnak tűnik, és első körben az a legnagyobb dilemma, hogy vajon az újrázni készülő jelenlegi elnök melyik ellenfelével kényszerül majd megmérkőzni a második fordulóban.

Pataky István 2019. november 07., csütörtök

Mit kezd Orbán Orbannal?

A bizakodás nem kerül semmibe. Ha már új kormánya van Romániának, kapjuk elő tarsolyunk legmélyéről megkopott optimizmusunkat a magyar–román kapcsolatokat illetően.

Kiss Judit 2019. november 06., szerda

Voksgyűjtők és varázslók

Jól tudjuk, kampány idején semmi sem szent, ilyenkor az átlagosnál magasabbra csap a politikusi gátlástalanság mértéke, így értelemszerűen alacsonyabb lángon pislákol a konvencionális látszatudvariasság- és őszinteség.

Balogh Levente 2019. november 05., kedd

Orbané a pálya

A tegnapi, tragikomikus – árulások és műszaki probléma színesítette – parlamenti bizalmi szavazás kapcsán egyetlen pozitívum emelhető ki: hogy az ország végre rendelkezik teljes jogú és teljes létszámú kormánnyal.

Balogh Levente 2019. november 01., péntek

Hirtelen eltelt húsz év

A slágerlistákon 1999-ben többek között a Mambo No. 5 tarolt, a mozikban akkor jött ki a Star Wars-saga első új darabja, a Baljós árnyak, na meg a Mátrix.

Kiss Judit 2019. október 31., csütörtök

Molière e-mail-címe és a műveltség

Romániában korántsem kelendő a kultúra, és ez nem meglepő abban az országban, ahol olyan megye is létezik, ahol egyetlenegy könyvesbolt sem működik, és az ország könyvpiac tekintetében is sereghajtónak számít Európában.

Rostás Szabolcs 2019. október 30., szerda

Gondolatok krónikás születésnapra

Hát ezt is megértük: húszéves lett a Krónika! Napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, és Ön, tisztelt Olvasó, a Krónika születésnapi különszámát, 21. évfolyamának 5344. lapszámát tartja a kezében.

2019. október 30., szerda

Húsz év múlva – villanások a Krónika korszakaiból

1. A Kolozsváron elképzelhető leglehetetlenebb helyen volt a Krónika első szerkesztősége, a Donát út fölött a dombon, a Fellegvár mögött.

Gazda Árpád 2019. október 30., szerda

Bethlen Gábor buzogánya

Valamikor a 2000-es évek elején a Krónika szerkesztőségében egy lapindító értekezleten a kultúra rovat képviselője többek közt egy olyan cikket ajánlott a másnapi lapszámba, ami Bethlen Gábor fejedelem buzogányáról szólt.

Vélemény
Bálint Eszter: Kis romániai abszurd

Többet keresünk, de rosszabbul élünk – ez a következtetés vonható le az Adevărul.ro által a minap ...

Balogh Levente: Dilemmák választás előtt

Nagy kérdés, milyen tétje lehet egy olyan államfőválasztásnak, amely előre lefutottnak tűnik, és ...

Pataky István: Mit kezd Orbán Orbannal?

A bizakodás nem kerül semmibe. Ha már új kormánya van Romániának, kapjuk elő tarsolyunk legmélyéről ...