2013. április 14., 21:402013. április 14., 21:40
Nyakra-főre végeznek különböző tudományos tanfolyamokat, gyűjtik a címeket és a velük járó papírokat, és nem kétlem, hogy jártasak is az elsajátított tudományokban, csak a gyerekekhez nem konyítanak semmit.
Nem az évente csűrt, kavart, ülepített és felrázott érettségi ütemtervet róvom fel az adminisztratív hadnak, mert végeredményben a tizennyolc év körüli ifjú már-már felnőttnek mondható, s mint ilyen, megérti és el is fogadja a nála idősebbek gyarlóságát, ám az öt-hét éves gyermek, akinek még hamvas a veleszületett okossága, és nem tud mit kezdeni a nehezen, sok-sok verejték árán megszerzett felnőttbutasággal. Ő csak azt tudja, hogy az oviban vannak mondjuk húszan egy csoportban, ebből tizenegy ősztől abba a másik utcabeli épületbe fog járni, amit iskolának neveznek, hárman még villamosozhatnak is majd a város másik végébe, haton pedig, köztük ő is, marad az oviban, egy másik teremben. Nem érti, ahogy az aktatologatók sem azt, hogy a legfogékonyabb korú gyerekeken kísérletezgetni főbenjáró bűn.
Ha ennek a tengerimalackának nézett gyerkőcnek szerencséje van, és otthon a szüleinek van kedve és ideje megmagyarázni, hogy nem más ő, mint a többi gyerek, nem rosszabb, nem csúnyább, nem kevésbé szeretnivaló, csak máshol lakik. Mert nem is lakhat mindenki ugyanabban a házban, egy lakás túl szűk volna az egész ovi számára. Mondom, ez a jobbik eset. De ha a szülő siet, mérges, fáradt, odaveti, hogy csak, akkor a gyerek bezárul, gyanakvó lesz, s ha egy-két év múlva meglátja azt az ovis társát, aki az iskolának nevezett épületbe került, akkor lehet, hogy elgáncsolja, meghúzza a fülét-haját, kiabál utána, néhány év múlva talán pofon is vágja, s ha véletlenül összekerülnek a középiskolában, akkor máris kész a kívülálló számára érthetetlen konfliktushelyzet. Ha pedig a tanárok vagy az osztályfőnök nem tudja kezelni a bajt, akkor legfeljebb egy bőbeszédű esettanulmány hőseivé lépnek majd elő, de barátok nem lesznek soha. Hallani fogják viszont eleget az erőszakot elítélő prédikációt, talán épp olyanoktól, akiknek tíz évvel azelőtt fel sem tűnt, hogy a teremben kisgyerekek nyüzsögnek, nem pedig mosolygós tengerimalackák.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.