2012. május 24., 09:282012. május 24., 09:28
A pityóka soha nem sarkallt életmódváltásra, na de ez a repce, ettől megőrülök. És látom magam egy tanyán, lazán feltűzött hajjal, mezítláb, körülöttem sok gyerek és sok állat. Az állatokat tojásért, tejért és a látványért tartjuk, a gyerekek mindig maszatosak, és soha nem nyafognak rajzfilmért vagy számítógépért. És nagy kondérban főzöm a szilvaízt, ha kell napokon keresztül, amíg cukor nélkül is mézédes lesz és koromfekete, bár nincs odaégve. Mindent ráérősen végzek, lassan, megadva a módját, érzem az illatokat, az ízeket, és a giccset fokozva, még az sem kizárt, hogy alkonyatkor kiülnék a tornácra egy hintaszékbe.
És a láthatár széléig hullámzik a repce, és bármikor szemrebbenés nélkül belegázolok, mert akkor ott edzett is lennék, és az élvezettől nem rettentene el sem kullancs, sem tüske. És furcsa módon a repcéről eszembe jut a tenger is, és pontosan emlékszem arra a sárgához semmiképp nem hasonlító kékre, amikor a soha nincs vége víz olyan, mint a tükör, nincs fodra, hulláma. És emlékszem arra is, milyen, amikor nem fenyeget a holnap, nincs fűtésszámla, mert nem kell fűteni, és a hajléktalanok élete is megszakítás nélküli nyaralás, napfénnyel, vízzel, vakító homokkal és tenger gyümölcseivel.
Most már csak a vetésforgóban bízhatok, hogy előbb utóbb lefut a repceőrület, újra lesz divatja a székely pityókának, és szigorúan földhözragadt krumpliföldek között visz majd az utam munkába és haza, és ha magva sem lesz az elvágyódtató repcének, akkor szemrebbenés nélkül leparkolok az inkubátorház udvarán, gépiesen kikapcsolom a riasztót, és kicsit sem sóhajtok, amikor belépek oda, ahol van számítógép, de nincs ablak. Jaj csak a repce után, nehogy levendulát termesszenek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok