A román és a magyar futballválogatott péntek esti mérkőzése nem igényel hosszabb kommentárt, a 3-0-ás végeredmény önmagáért beszél.
2013. szeptember 08., 19:182013. szeptember 08., 19:18
Sportszakmai szempontból annyit mégis meg kell jegyezni, hogy a Bukarestben mutatott „játék\" alapján a magyar nemzeti tizenegy egyszerűen nem érdemli meg, hogy kijusson a jövő évi brazíliai világbajnokságra, Budapesten pedig ideje új szövetségi kapitány után nézni.
Sokkal több szót érdemel ellenben a magyarországi szurkolótábor botrányos bukaresti viselkedése. A pénteki fekete napként vonul be a magyar futballtörténelembe, de elsősorban nem Dzsudzsák Balázsék súlyos veresége, hanem az anyaországi drukkerhad randalírozása miatt.
Ezen a napon minden tisztességes magyarnak sült a képén a bőr, látva, miként dúlják fel a román főváros központját, csapnak össze a csendőrökkel a pingpongasztalhátú, kopaszra nyírt „szurkolók\", akik aztán hazafelé menet a vonatkocsikat is ízekre szedték. Akiknek a minősíthetetlen magatartása ráadásul nem magyarázható puszta románellenességgel, hiszen sepsiszentgyörgyi állomásozásuk során néhányan közülük nem átallottak kezet emelni egy helyi magyar képzőművészre is.
Ilyen garázdákat nemhogy nemzetközi sporteseményre, de magyar bajnokira is életveszélyes beengedni. Éppen ezért felfoghatatlan, hogy a román rendvédelmi szervek miért engedték órákon keresztül iddogálni őket Bukarest történelmi központjában, karba tett kézzel várva, mikor szabadul el a pokol. „Ezek az emberek nyilvánvalóan nem szoktak Schopenhauert olvasni\" – jelentette ki a pénteki „magyardúlás\" mérlegét megvonva a román csendőrség országos parancsnoka. Akinek igazság szerint önként le kellene mondania, hiszen a magyar hatóságoktól megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy nem filozófusok, hanem balhéra elszánt bajkeverők kísérik Bukarestbe a válogatottat.
Mindezek ismeretében az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata jobban tette volna, ha úgy tesz, mint a magyar válogatott labdarúgók a vereség után: csöndben marad. A magyarországi rendbontók bukaresti „kiviselkedése\" után feljelentést tenni a román szurkolók magyarokat szidalmazó rigmusaiért egyenesen nevetséges és kontraproduktív. De maradjunk a sportnyelvnél: öngól.
Sajnálattal kell beismernünk: a párizsi olimpián szerzett aranyérmek hatására tényleg nem csökkent a kenyér, a sör és a téliszalámi ára, sőt a rezsiköltségek sem
Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.
Hosszú évek óta a világ legboldogabb országa. Évtizedek óta oktatási mintaállam. A nyári ötkarikás játékok történetének egyik legsikeresebb nemzete az érmek lakosságarányos számát tekintve. Amely azonban most Párizsban sosem látott mélypontra süllyedt.
JEGYZET – Az olimpiai részvétel és eredményesség, sőt azon túl az olimpiai játékok megrendezése bármely országra nézve büszkeségre érdemesítő elismerés.
Ha eddig valaki azt hitte, hogy a gázai izraeli-palesztin háború miatt amúgy is forró konfliktusba süllyedt Közel-Keleten ennél jobban már aligha fokozódhat a feszültség, Iszmail Haníje teheráni meggyilkolása azt bizonyítja: mindig lehet rosszabb.
A sürgősségi ellátáson mérheti fel a beteg az egészségügy lesújtó helyzetét. A hosszú várólisták és a drága magánrendelők miatt egyre többen fordulnak a kórházak sürgősségi osztályához, ahol szerencsés esetben soron kívüli ellátásban részesülhetnek.
Már azt hihettük, hogy az autonómia témája elfelejtődött az erdélyi, romániai közéletben, amikor ott melegítették fel, ahol a legkevésbé vártuk volna: a nagyszerű román állam kormánya méltóztatott állást foglalni a témában.
Egyes statisztikák szerint rekordokat dönt a külföldön nyaraló román állampolgárok száma. Az irreálisan megdrágult hazai idegenforgalmi kínálatnál olcsóbb külföldi turisztikai célpontok mágnesként vonzzák a romániai látogatókat.
Lassan a Dallasszal vetélkedő szappanoperává kezd válni az amerikai elnökválasztási kampány.
Vélhetően sokan örülnénk annak, ha Donald Trump esélyei az idei elnökválasztás megnyerésére nem attól nőttek volna meg, hogy a rá kilőtt puskagolyó éppen csak a fülét súrolta, így túlélte az ellene elkövetett merényletet.
szóljon hozzá!