2012. május 17., 09:452012. május 17., 09:45
A napokban a dél-amerikai ország törvényhozása ugyanis elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében minden, 18. életévét betöltött argentin állampolgár meghatározhatja, hogy a hatóságok hivatalosan minek tekintsék őt: férfinek vagy nőnek, függetlenül attól, hogy minek született. „Qué diablo es eso?” – kérdezhetnénk a szinte egyhangú szavazással elfogadott jogszabályról.
Az egész az ottani transzvesztiták, transzszexuálisok, transzgenderek egyesületének lobbijára vezethető vissza. A tavalyi argentin választásokon közvita volt arról, hogy adják meg a nem megváltoztatásának jogát azoknak a személyeknek, akik nemváltoztató műtéttel vagy hormonkezeléssel férfiből nővé vagy nőből férfivá lettek.
Szögezzük le: hogyha valaki orvosi eszközökkel nemet változtat, akkor a társadalom is annak tekintse, amivé lett. Ez természetes. Csakhogy a törvény azt mondja ki, hogy a polgárok tetszés szerint választhatják és változtathatják meg nemüket, ehhez pedig semmilyen külső feltétel (orvosi beavatkozás vagy pszichológiai vizsgálat) nem szükséges. A jelenleg az ország polgári törvénykönyvének, házasságkötési, örökbefogadási, mesterséges megtermékenyítési stb. jogszabályainak átdolgozásával elfoglalt argentin honatyák/honanyák szerintem túllőttek a célon.
Totálisan átalakulhatnak a családi-rokonsági-viselkedési viszonyok, nem lehet tudni, ki kinek a mije. Lehet olyan időszak, amikor a kormány frusztrációjára a nép 99%-a férfivé vagy nővé nyilvánítja magát (mert jobban érvényesül a munkaerőpiacon, vagy igénybe vehet adózási kedvezményt, vagy hogy vészhelyzet esetén ne sorozzák be katonának stb.). Tuti lesz olyan ember, aki passzióból változtatgatja majd nemét, hogy a legtöbb nemváltoztatás Guinness-rekordja az övé legyen.
Aldous Huxley sem sejthette, hogy az általa megírt Szép új világ genetikai kiválasztási utópiája ilyen hamar elindul egyféle megvalósulás felé.
Ma reggel szokás szerint a tükörbe néztem, s velem szembenézett egy katolikus, székely magyar, fehér bőrű, heteroszexuális férfi. Aki az akar maradni, ami. Gondolom, a jövőben ezért a szélsőséges (?) álláspontért minimum életfogytiglani kényszermunkára fognak ítélni, amennyiben képviselőink közül valakit elfog a törvényalkotási láz, miután az adólejeinken ingyenesen szippantott Buenos Aires „jó” levegőjéből.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.