2008. november 24., 23:352008. november 24., 23:35
Ha időm engedi, és vicceket, vagy elgondolkodtatóbb dolgokat kapok barátoktól, ismerősöktől, jómagam is továbbküldöm azokat. Ilyenkor a spamszűrő szerepét is betöltöm, ha ugyanis sikító frászt kapok valamilyen orbitális marhaság láttán, akkor a továbbítás helyett a törlésre kattintok, megmentve az emberiség fennmaradó részét az ilyen irányú szenvedéstől.
A levelezésnek számomra kevésbé szimpatikus műfaja a nyílt levél. Tudják, amikor valaki ahelyett, hogy egyenesen a másikkal közölné mondandóját, a sajtót választja, hadd lássa azt ország-világ. Az olvasó ilyenkor eldönti, elolvassa-e a nyílt levelet, vagy egyszerűen továbblapoz. Az újságíró azonban, aki szakmájából kifolyólag közvetlenül is megkapja ezeket a nyílt leveleket, akarva-akaratlan is elolvassa, hiszen minden információra szüksége van. Tehát értik: X ír Y-nak, Y válaszol X-nek, majd ismét X Y-nak, és folytathatnám. Közügyük van, hát nyíltan leveleznek. De az Isten szerelmére, miért nem egymással??? Esetleg találkozhatnának, akár tárgyalni is leülhetnének, talán mindenkinek hasznosabb lenne.
Az utóbbi néhány napban gonosz gondolatom támadt, miközben akarva-akaratlan nyílt leveleket olvastam. Vajon mit szólna a feladók bármelyike, ha levelüket egyetlen kattintással továbbítanám a címzettnek, vagy a nekik szóló választ továbbítanám címükre?
Zárjuk rövidre a történetet, ne kelljen szorongva várniuk a másnapi újságot, értesüljenek csak első kézből a másik fél álláspontjáról. Eddig még nem vetemedtem erre, de félő, hogy egy napon a kísértés győzelmet arat. Vagy talán a békeharc mintájára nyílt levelet kellene írnom a nyílt levelek ellen?
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.