2011. október 05., 09:222011. október 05., 09:22
A Ziua de Cluj internetes oldala az évszámokat igen lezserül használva ugyan, de cikkben emlékezik meg a templom történetéről, rámutatva, hogy a minorita tulajdonban lévő épületegyüttes a húszas években került a görög katolikusokhoz. Leírják azt is, hogy a templom alatti temetkezési helyet 1999-ben egy fúrás nyomán fedezték fel véletlenül, akárcsak azt, hogy 1785 és 1920 között temetkeztek ide „az emberek”. Hogy milyen emberek temetkeztek ide, egy, a lap netes kiadására feltöltött kisfilm hivatott kifejteni – a 7 perces, a Realitatea Tv által rögzített felvételen Teodor Lazăr görög katolikus pap mutatja be a sírhelyeket az újságíróknak.
Kiderül, a halál nem válogat: egykor többféle társadalmi funkciót betöltő elhunytak nyugszanak itt, bár legtöbben a templomépítést támogató nemesek, van köztük egy polgármester, egy postás, sőt egy népügyvéd is. Utóbbit fontos most románul is leírnunk: avocatul poporului. Később megismerkedhetünk a népügyvéd emlékhelyével: Dési Annának hívják, 1827-ben hunyt el, és neve alatt ez áll: „PAUPERUM ADVOCATI” (a szegények védelmezője – a szerk.).
A filmen egyébként, amint körülpásztáz a kamera kizárólag magyar sírfeliratokat látni. Az atya siet megjegyezni, hogy a százötven sírhely elfoglalói nem csak magyarok, sok köztük a román. Majd pontosít: főként magyarosított nevű románok ők. Elmondja, hogy sok örményt helyeztek itt örök nyugalomra, akik nélkül nem épülhetett volna fel a székesegyház, végül felhívja a figyelmet egy kuriózumra, mely akár különös turisztikai attrakció is lehet egykor: egy szerb is ide temetkezett, közli, és rövid találgatásba kezd, hogy miképpen kerülhetett ide ő, mármint a szerb, aki itt hamvad magányosan a szűk folyosó túloldalán. Nosza, átmegy a szenzációéhes kamera is a szűk folyosó túloldalára, ráfókuszol a sírfeliratra, ahol a szerb szomorog – „e sîrbă” silabizál közben önfeledten az úr filológus szolgája. A néző pedig a következőket olvashatja: „MIHÁLITZ KAROLINÁNAK SZELÍD HAMVAIT E SÍRBA. ÉDES EMLÉKEZETRE SZÍVÉBE REJTETTE SZERETETT FÉRJE VÁRADI CZICZIRI ANTAL […]”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.