2012. december 06., 09:452012. december 06., 09:45
Mert a KREK ugyebár még a Tőkés László püspöksége idején is legfeljebb addig ment el, hogy elsősorban részvételre, azon belül pedig lelkiismeret szerinti szavazásra buzdította a magyarságot; az MPP pedig éppenséggel nem az eltúlzott RMDSZ-közeliségéről volt híres éveken át, s akkor ugye, nagyon finoman fogalmaztam.
De mert a politika olyan, s mert az előzetes mérések szerint a parlamenti helyekért először induló Erdélyi Magyar Néppárt bejutása valószínűtlennek tűnik, miközben az RMDSZ bizonyosan folytathatja, hát a voksolás utáni időkre is fel kell készülni. Közérthetőbben: nem kizárt, hogy létrejöttek már a nyilvánosság előtt egyelőre ismeretlen meg- és kiegyezések, nos ezért a helyenként egyenesen pálfordulásokra utaló, meglepő állásfoglalások.
Az előzetes mérések a ma is kormányzó szociálliberális szövetség hatvanszázalékos győzelmét jósolják, az RMDSZ ezekben a napokban a negyedik legtámogatottabb alakulat. Lehet, hogy – az alkotmány elavult részeinek módosításához szükséges kétharmad tekintetében – éppen a magyar képviselet válik a mérleg nyelvévé, lehet, hogy mégsem.
Lehet, hogy az USL várható győzelme kevésbé ösztönző a román választók körében, s akkor mi, magyarok nagyo(bba)t nyerhetünk, lehet, hogy mégsem. Ilyen körülmények között mit tegyen a romániai magyar? Egyetlen dolgot nem tehet: hogy eltunyul. Hogy lemond. Hogy önmagát megadva hátat fordít annak a közéletnek, amelynek a politika csak egy szelete, de amely politika nem a politikusoké, hanem mindannyiunké. Mert a romániai magyar politikai berkekben eddig történtekért mi, egyszerű választók és újságírók is felelősek vagyunk. S ami ezután jön, azért is.
A kérdés csupán az, hogy – bár sokszor és sokan megesküdtünk rá: többé nem tesszük – képesek leszünk-e lenyelni a békát. Legyen ez akár intő jel. Azoknak is, akik hétfőtől bennünket képviselnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok