2013. március 26., 07:222013. március 26., 07:22
Válság és megszorító intézkedések ide vagy oda, a demokrata-liberálisok fémjelezte politikai tábor mára gyakorlatilag lenullázta magát, ugyanakkor a PDL hétvégi tisztújító kongresszusa hatalmas löketet adott a jobboldal felaprózódásának.
Az USL-től elszenvedett kiütéses vereségen túlmenően viszont az is fényes bizonyíték a román jobboldal súlyos válságára, hogy feltámasztására, újjáépítésére Traian Băsescu kénytelen vállalkozni, és hogy rajta kívül másnak – legalábbis most – esélye sincs nekilátni a feladatnak. Márpedig kiderült, hogy az államfő szó szerint érti az újjáépítést: előbb a földdel teszi egyenlővé a romokat, felszalámizva a 2004-ig általa vezetett PDL-t, hogy aztán a nulláról teremtsen új, a romániai jobboldali erőket egybefogó ernyőszervezetet. Senki sem gondolhatja komolyan ugyanis, hogy egy Băsescu által megtagadott, Vasile Blaga vezette alakulat legközelebb – például a jövő évi európai parlamenti választáson – átlépi az ötszázalékos küszöböt. Persze igazuk van azoknak, akik úgy vélik, Băsescu hálátlanul és erkölcstelenül jár el egykori jobbkezével, Blagával szemben, miután utóbbi vette a bátorságot, és a személyesen nyomatékosított államfői ukáz dacára győzni merészelt Cotroceni üdvöskéje, Elena Udrea ellen. De hát nagyon jól tudjuk, hogy a politikában erkölcsnek, hálának helye nincs, Băsescu pedig már államfővé választása előtt sem eme tulajdonságok mentén irányította a demokrata pártot.
Most viszont még nehezebb dolga lesz létrehozni és váltópárttá felfuttatni egy új alakulatot, hiszen a „lejárt szavatosságú” Emil Bockal és Elena Udreával ez képtelenség lenne, míg az ugyancsak általa felfedezett új reménységek – elsősorban Mihai-Răzvan Ungureanu – eddig igencsak halványan teljesítettek. Arról nem is beszélve, hogy a Crin Antonescu vezette liberálisok ugyancsak maguknak vindikálják az autentikus jobboldal titulusát, és elemi érdekük megakadályozni Băsescu stratégiáját. Elvégre az ő létük is kockán forog.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.