2009. október 12., 11:152009. október 12., 11:15
A nacionálkommunista diktatúra elnyomásának kitett kisebbségi tragédiáját, mondanivalóját talán senki nem képes jobban átélni és megérteni, mint az, aki ugyanabban a cipőben járt. A nyolcvanas években Erdélyt elhagyni kénytelen magyarok tízezrei közül bizony sokan magukra ismernek a Szekuritáté által üldözött, náci szimpátiával, prostitúcióval, valutaüzérkedéssel és még tucatnyi, ehhez hasonló igaztalan vádakkal illetett sváb értelmiségiben, akinek esze ágában nem volt elhagyni szülőföldjét, a vörös terror közepette azonban úgy érezte, megfullad, ha marad.
Vagy aki ma is kíméletlenül képes kimondani olyan, az itthon maradottakból fásult legyintést kiváltó alapigazságokat, miszerint a forradalomnak nevezett hatalomváltáskor az egykori nómenklatúra emberei nemhogy büntetlenül megúszták, de köszönik, jól elvannak az államapparátus különböző vezető posztjain. Hasonlóképpen ismerős sokak számára a Müller által lefestett otthontalanság érzete, amiben közrejátszott, hogy Romániában németnek, az anyaországban, Németországban pedig románnak számított (helyettesítsük csak be szépen a németet a magyarral).
Herta Müller elismerése ugyanakkor felér egy mítoszrombolással is: határozottan
rácáfol Románia alkotmányban rögzített nemzetállamiságára, amelyhez a bukaresti politikum ma is kíméletlenül ragaszkodik. Bizonyítja, hogy ez az ország a kommunista diktatúra által végrehajtott etnikai tisztogatás, a nemzetiségek – zsidók, szászok, svábok – kiárusítása ellenére is megmaradt többnemzetiségűnek, ráadásul a kisebbségek olyan értéket képviselnek, amellyel hozzájárulnak az illető ország gyarapodásához, hírnevéhez, és nem gátolják, csorbítják azt. Az idei irodalmi Nobel kitüntetettjének érdeme, hogy román értelmiségiek immár nyíltan bátorkodnak döntögetni ezt a tabut is. Ezért is elismerés illeti Herta Müllert.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok