2009. december 14., 10:342009. december 14., 10:34
Azonban felgyorsult az életvitel, így amit akkor öt év alatt kellett ellopni, azt ma pár nap alatt megteszik. Igazi élmunkások! Ám mostanság már nem megy olyan könnyen, mint anno, amikor vakon jártak a csetecsisták. Hamar kilóg a lóláb. A németek azért mosolyoghatnak, mert nekik már nincsen mobilgyáruk, így nem kell sasszemekkel figyelniük az ott dolgozó román vendégmunkásokat. A melósok nem otthoni legózásra vitték ám az energiaegységeket, hanem jól kialakított piaccal rendelkeztek.
Hétvégén az ószeren már várt rájuk Mézga Aladár, aki bármit képes összerakni bármiből. Aztán az így gyártott készülékeket szintén a piac sötétebbik oldalán értékesítették, és hogy örült nekik a kispénzű, de annál nagyravágyóbb siserahad. Eddig egy sumákoló akadt fenn a gyár biztonsági hálóján, de ő készségesen beköpte hét másik társát is. Társaságban jobban telik az idő a törvényszéken. A valamelyik magánegyetem gyorstalpalójában alulképzett Mata Hari cigarettásdobozba rejtve próbálta kicsempészni a nyugati technológiát a keleti, négyemeletes blokkba. Otthon és ruhatári szekrényében még találtak pár elrejtett akkumulátort. Nem csoda, hiszen a mai energiaárak mellett jó, ha van az embernek egy kis fölös tartaléka.
Ezeket több százával összekötve akár egy körfűrész is üzemeltethető, azzal pedig fűtésszezonban jól lehet keresni. Haza kell vinni minden mozdíthatót a munkahelyről – vallják az elhivatott dolgozók, így legalább egy idő után már nem kell munkába járni, otthon is lehet melózni. A lélekbúvárok szerint a jó munkás kicsit magáénak érzi a céget. Jelen esetben ez fokozottan igaz, hisz haza is viszik azt. Még a jól menő nyugati cégek sem képesek annyit fizetni, hogy ne legyen ok egy kis plusz maszekra.
Ezek szerint a nyolcórás munkanapok nem fárasztják el eléggé a dolgozó népet, annak még délután is van kedve bütykölni valamit, ám ha túlórázni kell, azonnal szakszervezetet alapít. Paradox helyzetek sora a világ, ám ez így van jól. Aki mostanában mobilkészüléket vesz, nem árt, ha megnézi, mit ír rajta. Nem lennék meglepve, ha a hátoldalán azt látná, Made in Bulgária negyed.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.