Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nézzünk félre, doktor úr?

2023. október 21., 12:572023. október 21., 12:57

Máté Gábor kolozsvári megállapítása teljesen ellentmond annak, amiként működnie kell az emberi kapcsolatoknak, legyen szó családról, munkahelyről, lakótársulásról, tágabb közösségről.

„Ne avatkozzatok be!” Hetedikesek, talán nyolcadikosok lehettünk, amikor a diákjait Newton törvényén túl viselkedési, életvezetési tanácsokkal is ellátó fizikatanárnőnk, Gizi néni arról próbált kiokítani bennünket, mi a dolga a gyereknek, ha otthon balhé van. A jó tanácsnak szánt javaslat úgy szólt, hogy ha a szülők között nézeteltérés van, vitatkoznak, veszekednek, netán durvább formát is ölt a perpatvar, a gyerekeknek nem kell beleszólni, beavatkozni. Húzódjanak a szobájukba, az udvar hátsó részére, hagyják, rendezzék le egymás között a felnőttek.

Nem szóltunk közbe, nem mondtunk ellent, hogy de tanárnéni, ezt mégse lehet, pedig voltunk páran az osztályban, akinek – hogy is írjam körül – nem volt felhőtlenül boldog, idilli a családi élete. Persze megbeszéltük a szünetben, hogy ez az elvárás úgy marhaság, ahogy van, de több szót nem pazaroltunk rá. Melyik tinédzser szereti kiteregetni a másik előtt a családi szennyest? Évekkel később szereztünk tudomást róla, hogy egyik osztálytársunk, Zsolt adott pillanatban olyannyira nem tűrte már „a családon belüli erőszak elharapózását” (értsd: alkoholista apja rátámadt az édesanyjára), hogy torkon ragadta, és felkente a falra.

Könyvtárnyi szakirodalma van, milyen sebeket ejt a gyerek lelkében az ilyen családi „örökség”, milyen traumát hordoz magával egész életén át. Pszichológusok, terapeuták minden bizonnyal tudni vélik a választ – feltehetően jobban, mint Gizi néni –, mit tehet, mit kellene tennie a gyereknek hasonló helyzetben, miként tudja ezt feldolgozni még évtizedekkel később is. Közéjük tartozik a traumák nagy ismerőjeként is számon tartott Máté Gábor orvos, író, pszichoterapeuta, aki – részben saját élettapasztalata, részben tanulmányai – alapján világszerte tart előadásokat, ír könyveket, és visszatérő témája a gyermekkor hatása az ember testi-lelki egészségének alakulására.

A Kanadában élő szakember – aki szerint a test és a lélek elválaszthatatlan – először járt Erdélyben a napokban, és Kolozsvárt két előadást is tartott, az egyikről mi is beszámoltunk. Ugyanakkor egy másik tudósítás szerint az elismert orvos elég meghökkentő választ adott a hallgatóság részéről feltett egyik kérdésre, amely úgy szólt: hogyan lehet meggyőzni a szülőket, hogy járjanak terápiára. „Nem kell senkit megmenteni, a másik ember baja sohasem a miénk; ám, ha bármi is zavar a szüleink viselkedésében, nekünk kell pszichológushoz fordulnunk. Mert mindenki a saját sorsáért felelős” – idézte Máté Gábor „útmutatását” a Maszol portál.

Ha a válasz valóban így hangzott el, akkor az nagyon szomorú, mert nem sokban különbözik Gizi néni „jó tanácsától”. Annál cinikusabb, közömbösebb alapállásra nem helyezkedhet valaki annál, mint hogy „a másik ember baja sohasem a miénk” és „mindenki a saját sorsáért felelős”. Ugyanis ez teljesen ellentmond annak, hogy miként kell működnie az emberi kapcsolatoknak, legyen szó családról, munkahelyről, lakótársulásról, tágabb közösségről. Tudniillik annak a levét isszuk naponta, hogy a társadalom ijesztően közömbössé vált, az emberek kis túlzással lesza.ják egymás baját.

Leszólhatnak, megtámadhatnak egy védtelen nőt az utcán, a buszon, senki nem avatkozik közbe, fiatalok vegzálhatnak időseket – vagy fordítva –, a többség elfordítja a fejét, mert úgymond nem rá tartozik, mi köze hozzá. Pedig ha folyamatosan elfordítjuk a fejünket, amennyiben nem érdekel minket a másik ember baja, merthogy úgymond „nem a miénk”, és teljesen kihal belőlünk az empátia, rosszabbá válunk az állatoknál, hiszen még azok is segítik egymást.

Mivel az ember társas lény, nem pedig egy családtagjaitól, hozzátartozóitól, barátaitól, sőt vadidegenektől elszigetelt individuum, különösen meghökkentő hallani egy világhírű orvos, egy terapeuta szájából olyasmit, hogy „mindenki a saját sorsáért felelős”. Ráadásul aki többször nyíltan feltárta gyerekkorában szerzett traumáit, többek között azt, amelyet amiatt szerzett, hogy a világháború idején Budapesten hat hetet külön töltött az édesanyjától, aki ezzel megmentette a fia életét. Ennyit arról, hogy „nem kell senkit megmenteni, a másik ember baja sohasem a miénk”…

Amúgy a doktor úr világszerte ismert tézise teljesen helytálló, miszerint a lélek egészsége nem választható el a test egészségétől.

És egyébként Zsoltnak is igaza volt...

3 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Éjszaka a strandon – egy szavazat a félelem és a megaláztatás ellen

Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.

Balogh Levente

Balogh Levente

Vagy sikerül mozgósítani, vagy Simion lesz a befutó

Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.