Bár nem vagyunk sem szigetország, sem hajósnép, nem függünk a szelek kényétől-kedvétől, lassan nekünk is fő beszédtémánk lesz az időjárás.
2013. augusztus 20., 23:102013. augusztus 20., 23:10
Amikor a minap reggel kilenckor már harminc fok fölé kúszott a higanyszál, gyors ügyintézés után taxiba rogytam, hogy minél hamarabb hazaérjek az aránylag hűvösbe. A beszélgetést a taxisofőr kezdte, mondván, hogy máris milyen meleg van. Ajjaj, és mi lesz még, kaptam lelkesen a szón, hozzátéve, hogy reggel a budapesti meteorológiai jelentésben ránk is kiterjesztették a piros hőségriadót.
Mintha csak végszóra történt volna, pirosra váltott a stoplámpa is, az én sofőröm pedig belekezdhetett komótosan a fejtegetésébe, hogy aszongya „azok\" nem tudják mi is van a különböző színű kódokkal: ő épp előző este hallott egy alapos bukaresti időjósló műsort, amiben megmagyarázták, hogy az illető ország sokéves átlaghőmérsékleteit veszik alapul a színkódok kibocsátásakor. Vagyis ha egy országnak az évek során nem voltak magas hőfokai, akkor egy-kettő bepánikolnak, és nyakra-főre riasztgatnak a pirossal. „Nálunk\" ezek szerint csak narancsriasztás lehet érvényben.
Közben a stop zöldre váltott, észrevette, s csak annyit tanácsolt, hogy ehhez tartsam magam. Merthogy „nekünk\" aztán voltak az idők során fokaink bőven! Vészesen közeledtünk a célhoz, úgyhogy nem kezdtem el neki beszélni a János vitéz és a Toldi nyitóképeiről, csak annyit mondtam, hogy téved, ha azt hiszi, a hőhullám előbb megbotlik a térképen meghúzott határvonalakban, majd tisztességtudón meg is hátrál.
A nagy rónaságon nemcsak Petőfi tekintete száguldott szabadon, hanem a nyomuló hőség is – tettem még hozzá magamban. De mintha gondolatolvasó lenne, amikor a kapunk előtt megkérdeztem, menynyivel tartozom, magyarul válaszolt, ám feltehetőleg azért, nehogy túlságosan elbízzam magam, látszólag fölöslegesen azt is elmondta – ezt már nem magyarul –, hogy aznap épp nagyon fontos ortodox ünnep van, amikor nekik nem is lenne szabad semmit csinálniuk, csak ülniük mélán otthon.
Erre már nem szóltam semmit, köszöntem és kikászálódtam. Ha nem lett volna olyan hőség, biztosan belemelegszem egy jó kis nemzetieskedő vitába, mondjuk a sivatagi fokok létének vagy nemlétének értékrendjéről, szorgalomról vagy vallásos semmittevésről, de sebaj, hátha még összeakadok vele egyszer, s ha épp akkor nem lesz jégeső vagy hóvihar, sort kerítek az elmaradt „elsőbbségi\" vitára is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!