2013. január 22., 22:092013. január 22., 22:09
Egy elméletileg védett mini-ökoszisztéma pusztul el teljesen a szemünk láttára, miközben az elméletileg illetékes hatóságok fűhöz-fához kapkodnak, egymásra mutogatnak, egymással kiabálnak, és azoknak a hangja, akiknek talán elképzelésük is lehet róla, hogy mit kellene tenni, alig hallatszik ki a kakofóniából.
Igaz, csak virágokról, csigákról meg halakról van szó. Nem aranyosak, nem szőrösek, valószínűleg nem is különösebben kedvesek, hangjuk nincs, csak úgy elvannak maguknak. Voltaképpen különösebb szerepet sem játszanak az életünkben, nem függünk tőlük gazdaságilag, nem szólnak bele az ügyeinkbe, nem kérnek szívszaggatón segítséget, ha bajban vannak. Ha nem járunk arra, nem is látjuk őket. Annál ékesebben szólnak viszont rólunk, emberekről. Milyen tudatlanság, milyen érdektelenség kell ahhoz, hogy ne fogjuk fel, milyen kincs van (volt) a birtokunkban Püspökfürdőn? Semmit nem jelent az, hogy ezek a fajok sehol a világon nem találhatók meg, csak itt? Nemrég örömmel láttam, hogy bizonyos döntéshozók megértették a dolog jelentőségét, de jó politikusreflexszel felindulásukban ugyanazt tették, amit máskor: alakítottak egy bizottságot. Majd még egyet. Mindkettő megállapította, hogy ejnye-bejnye, akkora a baj, mint ide Lacháza, de a kiskanállal való tűzoltás tipikus eseténél nem jutottak jobb eredményre: egy hosszú tömlővel a közeli strandról a termáltóba vezetik a vizet, ami legjobb esetben is a lélegeztetőgép szerepét tudja betölteni, azt is csak ideig-óráig. De mit is várunk, amikor a rezervátum minden centiméternyi rétege más hatóság, igazgatóság vagy intézmény hatásköre? Ha vannak is közöttük jóérzésű vezetők, rövid időn belül ők is falba ütköznek, hiszen pár méterrel lejjebb vagy odébb megint újabb hatóságé a döntési jog.
Vannak itt a városban civil kurázsival megáldott emberek, akik képesek szót emelni az igazságtalanságok ellen humánus megfontolásból, nekik javaslom elsősorban: oda menjenek tüntetni! Ha unokáinknak nem tudjuk továbbadni a ránk bízott kincseket, mert nyereségvágyból elherdáljuk őket, mélységesen elszégyellhetjük magunkat egész generációnkkal együtt.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.