2009. augusztus 10., 11:452009. augusztus 10., 11:45
Az asztalnál ülő két férfiember egyetértően bólogatott, hiszen mindketten többször voltak tanúi az ilyen jeleneteknek, de arcukon ott ült a megértést nélkülöző belenyugvás. Az általános vélekedés az, hogy amikor egy nő öt percnél többet tölt el, teszem azt sminkeléssel, minden bizonnyal tetszeni akar valakinek, méghozzá természetesen ellenkező nemű egyednek. Ostobaság. Soha még egyetlen férfi sem dicsérte meg se a sminkemet, se a frizurámat, se a táskámat. Meg is lepődnék, ha megtörténne! És ne tessék nekem azzal jönni, hogy milyen felemelő érzés, ha valaki utánam szól vagy füttyent az utcán! Elárulom: egyáltalán nem az.
Néhány héttel ezelőtt egy mellékutcában járva épp egy házfelújítás munkásai között kellett elhaladnom. A két legszorgosabb (lehet, hogy ők voltak a főnökök) a járdaszélen ülve vakargatta a vakargatnivalóját, s mikor a hátuk mögé értem, egyikük lazán hátranyúlt, és megfogta a combomat. Ha nem lennék úrinő, bizony szívesen belerúgtam volna a pillanat hevében, de így csak ordítozni kezdtem vele: közöltem, nem azért fizetik, hogy nőket fogdosson az utcán, és azonnal induljon dolgozni. Na meg persze, hogy szégyellje magát. Épp, mint egy tanítónő. Azt gondoltam, még pofátlanabb röhögés lesz a válasz, de nem így történt.
A fiatalember lesunyt fejjel kért bocsánatot, hozzátéve: nem akarta, véletlen volt. Na persze. És még mielőtt bárki megjegyezné: egyáltalán nem voltam kihívóan öltözve, bár nyár volt, ilyenkor lengébbek a ruhák, de elárulom, hasonló már a leghidegebb télben is történt velem, csizmával és vastag kötött sállal, nagykabátban. És bármennyi időt is töltöttem készülődéssel, bármennyire is jól éreztem magam a bőrömben addig a pillanatig, az ilyen megnyilvánulások a legkevésbé sem hízelgőek, épp ellenkezőleg: kifejezetten megalázóak.
Nem, nem akarom elfogadni, hogy ez törvényszerű. Ne legyen az. Igenis, éppúgy elvárom egy építőmunkástól az úriember módra való viselkedést, mint egy igazgatótól vagy háromdiplomás, ősz halántékú öregúrtól. Túl sokat kérek? Lehet. De nem adom alább, és jó lenne, ha más se adná.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok