2012. szeptember 05., 09:352012. szeptember 05., 09:35
Amikor a szeméttárolók körül tábort vernek valakik, és naphosszat randalíroznak, kiveszik az ember kezéből a szemetes zacskót, amikor huligánok gyűlnek a játszótérre, pillepalackokkal verik a padot, és közben énekelnek éjjel kettőkor, amikor mintha szándékosan vihognának és visonganának olyan hangosan, hogy hátha valakit idegesít – nos, ilyenkor soha nem tapasztalom, hogy a szomszédaink közül bárkit is a legcsekélyebb mértékben zavarna az éjszakai előadás. Nos, tegnap este mégiscsak kiderült: nem vagyok egyedül.
Úgy esett, hogy a férj este későig dolgozott, én meg már órák óta hallgattam az esti csendben egyre zavaróbban ható óbégatást a játszótérről. A vacsorát kavargatva, írás közben, tévénézés közben – csak hallgattam és hallgattam. Nem volt kedvem se veszekedni, se rendőrt hívni egyedül. Inkább tűrtem, s közben egyre gyűlt bennem a méreg. Egy csaknem húszfős társaság vert tanyát a padoknál, fiúk-lányok vegyesen, s miközben telefonról hallgattak valami zenének aligha mondható szörnyűséget, valószínűleg a vérükben található alkoholmennyiséggel egyenes arányban nőtt a hangerejük is. Már csaknem fél tizenkettő volt, amikor elszakadt a cérna, s kikiabáltam a konyhaablakon, hogy az ég szerelmére, beszéljenek már halkabban, mert éjszaka van.
A szokásos válasz ilyenkor a pimasz röhögés, ami nem maradt el, ám ezúttal új visszhangra talált felháborodásom: egy emelettel feljebbről egy hozzám hasonlóan mérges férfihang szólt ki, az enyémnél sokkal durvább szóhasználattal. Erre már a lent – csendben – ücsörgő, a friss esti levegőt élvező nyugdíjasok is megszólaltak – egyikük azt mondta, hogy kiabálással nem megyünk semmire, rendőrt kell hívni. Ekkorra a férj is hazaérkezett, s látván megindultságomat, rávett, hogy sétáljunk el az éjjel-nappali boltig szúnyogirtóért, ami úgyis elfogyott, s közben hátha kicsit kitisztul a fejem. Magamban végig arra készültem, hogy amint visszaérünk, rendőrt hívok, de erre már nem volt szükség: mire a park közelébe értünk, már jól láttuk a rendőrautót. Ennyi kellett: három napja hallgattuk őket minden éjjel, s ahhoz, hogy történjen valami, egy mosogató háziasszony idegeinek kellett felmondani a szolgálatot. Szolidaritásból ma este én várom meg, amíg ő kikiabál, s én hívom a rendőrséget.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.