Miközben a világ legbefolyásosabb vezetői a Bilderberg-csoport szupertitkos találkozóján, majd pedig a G8-csúcson kuglizgattak teljhatalmuk bábuival, szép csendben hivatalosan is megnyílt az európai őshonos kisebbségek védelméért indított harc brüsszeli frontja.
2013. június 20., 22:482013. június 20., 22:48
2013. június 21., 10:062013. június 21., 10:06
Az Erdélyből induló polgári kezdeményezések előretolt helyőrségeként az EMNP és az EMNT már sátrat vert az Európai Bizottság falai előtt. Az első üzenetváltás megtörtént: közel nyolcvan nap elteltével az a válasz érkezett az uniós erődből, hogy a szövetségest keresők küldetése szép és jó, de a kapuőrzőknek nincs felhatalmazásuk arra, hogy birodalmuk támogatásáról biztosítsák az igazáért harcoló kis szabadcsapatot.
Nem tudni, a kapudöngetés meddig hallatszott el Brüsszelben, de az már az első jelekből kitetszik, hogy az ügy továbbra is rendkívül kényes az EU számára. Pedig előbb-utóbb érdemben is foglalkoznia kell vele, hiszen az európai polgárok mozgósítása minden bizonnyal meghozza a várt eredményt. Az RMDSZ jelenleg milliós sereget toboroz az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójának dél-tiroli kongresszusán, ahol 30 ország több tucat kisebbségi szervezete fogja felkarolni az ügyet. Remélhetőleg az EMNP–EMNT, illetve az RMDSZ indítványa ugyanúgy megkapja a szükséges egymillió támogató aláírást, mint a Székely Nemzeti Tanács régióvédelmi kezdeményezése.
Kivételesen nem baj, hogy képviselőink külön utakon járnak: a több oldalról érkező nyomásgyakorlás csakis az ügy hasznára válhat. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy valós előrelépést a várfalakon kívülről nagyon nehéz elérni. Mivel az európai őshonos kisebbségek ügye nem kontinenseket átölelő pénzügyi spekulációkról, világhatalmi machinációkról szól, elképzelhetetlen, hogy olyan befolyásos támogatókat nyerjen meg magának, mint mondjuk néhány bilderberges nagyúr. Az sem valószínű, hogy az európai parlamenti választások előtt valamelyik képviselőcsoport központi kampányában felkarolná a kezdeményezést, hiszen a makacs többségiek ott is többségben vannak. Így hát marad az üzengetés egy olyan békés hadviselésben, amelyben a legnagyobb ellenség az erős szövetséges hiánya. De legalább mindent megteszünk, amit lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!