Balogh Levente

2019. március 29., 09:43

Nagykövetségbotrány újratöltve

Most hirtelen nem tudnám megmondani, volt-e már példa arra, hogy egy kormány egy éven belül szinte lépésről lépésre, szóról szóra ugyanazt az orbitális hibát kövesse el, a legcsekélyebb jele nélkül annak, hogy az első fiaskóból tanult volna.

Vagy arra, hogy az elképesztő ballépés után a kormány és annak feje, illetve a kormánypárt úgy kommunikáljon tovább, mintha semmi sem történt volna, és egyetlen felelősnek se görbüljön egyetlen haja szála se. Természetesen Viorica Dăncilă román miniszterelnök hétvégi performanszára gondolunk, amikor egy washingtoni rendezvényen arról beszélt: ő és a kormány eldöntötte, hogy Jeruzsálembe költözteti Románia izraeli nagykövetségét, így a költözés immár készpénznek vehető.

Aztán kiderült, hogy erről szó sincs: az államfői hivatal jelezte, hogy ebben a témában Klaus Johannis államfő mondja ki a végső szót, de még meg sem kapta a kormánytól azt a jelentést, amely a költözés indokait tartalmazza. Az eset azért furcsa, mert tavaly gyakorlatilag szóról szóra ugyanígy zajlott az incidens, azzal a különbséggel, hogy az elnök akkor lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. Hogy ennek ellenére miért állt elő mégis újra a nagykövetség elköltöztetésének ügyével a miniszterelnök, annak több oka lehet.

Az egyik az, hogy a kormányoldal további jó pontokat akar szerezni az Egyesült Államok előtt, amely már döntött saját nagykövetségének elköltöztetéséről. Azzal, hogy Dăncilă megerősítette a költöztetés szándékát, úgy tett, mintha a bukaresti kormány elkötelezetten támogatná Donald Trump amerikai elnök közel-keleti politikáját. Egyúttal a rossz oldalra tolta Klaus Johannis államfőt, aki ezúttal is azonnal közleményben utasította helyre a kormányfőt a bejelentés miatt. Hiszen abban a színben tűnik fel, hogy – az Európai Bizottság hivatalos álláspontját felvállalva, miszerint Jeruzsálem legfeljebb megosztott fővárosként lehet Izrael és a majdan létrejövő palesztin állam fővárosa – szembe megy az amerikai politikával. Holott paradox módon épp Johannis az, aki rendszerint az EU-s kapcsolatok elé sorolja a Washingtonnal fennálló viszony szorosabbra fűzését, amikor az ország külpolitikai prioritásait ecseteli.

És ezzel meg is érkeztünk a másik, belpolitikai okhoz. A kormány a bejelentéssel újabb gumicsontot dobott a közvélemény elé, amelyet mindenki politikai szimpátiája függvényében ropogtathat. Ezzel pedig a minden eddiginél alacsonyabb színvonalú bukaresti sárdobálás martalékává tette az ügyet, amely valóban különös fontosságú. A Közel-Kelet gyakorlatilag egyetlen, a nyugati értelemben vett meghatározás szerinti parlamenti demokráciájának minősülő Izrael erkölcsi és politikai támogatása ugyanis megkülönböztetett fontosságú. Már csak azért is, mert felbecsülhetetlen segítséget jelent a terrorizmussal szembeni küzdelemben szerzett tapasztalata olyan időkben, amikor Európát az iszlamista terrorizmus fenyegeti, és továbbra is tízezrek indulnak útra a kontinens irányába a muzulmán többségű közel-keleti és észak-afrikai régiókból.

Az, hogy az Európai Bizottság köti az ebet a karóhoz a palesztin állam létrehozása ügyében, egyrészt valóban jogos lépés, másrészt viszont Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a jövőben, Palesztina létrejötte után egy része ne működhetne annak a fővárosaként is. Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy egyes nyugat-európai uniós tagállamok kormányai a saját, egyre népesebb, bevándorló hátterű muszlim polgáraik voksaira ácsingózva állítsák pellengérre Izraelt.

Persze az okok között az is ott van, hogy mára a multikulturalitást teljesen torzan értelmező nyugati baloldal és a balliberális erők szemében a saját biztonságát és polgárait a terror ellen szinte háborús helyzetben védő zsidó állam lett fekete bárány, ezért még az antiszemitizmus is kezd a „haladó” körökben szalonképessé válni. A bukaresti kormány boszorkánykonyhájában azt is figyelembe vehették, hogy Bukarest szénája most rosszul áll Brüsszelben, ezért is álltak ki ismételten a Brüsszelben szintén nem túlságosan kedvelt Washington és Tel-Aviv mellett.

Ám igencsak kétséges, mennyire vesz komolyan Washington egy olyan szándéknyilatkozatot, amely semmilyen konkrétumra nem támaszkodik, viszont messziről ordít róla, hogy kül- és belföldön is kizárólag a kormány kampánycéljait szolgálja.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...