2009. július 14., 11:102009. július 14., 11:10
Az alternatív energiaforrások korlátlan és olcsó hozzáférhetősége ugyanis még a távolba vész, az pedig egyértelmű, hogy dőreség lenne kizárólag Oroszországra hagyatkozni a növekvő európai földgázéhség csillapítására. Moszkva ugyanis az immár évek óta szinte rituálisan megismétlődő színjáték révén, amelyet orosz–ukrán gázvitaként szokás emlegetni, elvesztette szavahihetőségét – egyértelmű, hogy a vitát csupán erődemonstrációnak szánja, amellyel egyrészt Kijev pórázát próbálta szorosabbra húzni, másrészt Európának kívánta megmutatni, mire is mennének az orosz energiahordozó nélkül.
A taktika viszont fordítva sült el – az orosz gáztól függő országok öszszezártak, és eldöntötték, hogy többleterőfeszítéssel ugyan, de mégis inkább más, biztonságosabbnak tűnő forrásokból kívánják fedezni szükségleteiket. Talán nem túlzás kijelenteni: a tegnapi aláírási ceremónia majdnem úgy érinti Moszkvát, mintha tavaly az EU gyors reagálású erői megjelentek volna Grúziában, hogy megálljt parancsoljanak a megszálló orosz csapatoknak. Oroszország számára nem csupán presztízskérdést jelent ugyanis az, hogy szinte monopolhelyzetben legyen a földgázszolgáltatás és -tranzit terén: a stratégiai befolyás mellett óriási anyagi hasznot is hajt.
Márpedig a Nabucco lehetővé teszi a még ma is orosz befolyási övezetbe tartozó, de az energiahordozó-export terén már Oroszország riválisaként fellépő közép-ázsiai exszovjet köztársaságok számára, hogy az orosz tranzitköltségektől megszabadulva közvetlenül értékesítsék a földgázt Európa számára. Ennek megtorpedózása pedig továbbra is stratégiai érdek Moszkva számára, ami arra kell hogy késztesse az érintett országokat, hogy a lehető legnagyobb eltökéltséggel fogjanak hozzá a vezeték megépítéséhez. A geopolitikai játszma ugyanis most már tényleg komolyra fordult. A tét az energetikai – hosszabb távon pedig talán a politikai függetlenség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok