2013. január 28., 08:512013. január 28., 08:51
A törvényhozók mentségére legyen mondva, nem olyan könnyű egységesíteni a „tévedéseket”, hisz nem mindegy, hogy egy olyan orvosi műhibáról van-e szó, amibe esetleg a beteg belehalt, vagy valami olyanról, aminek még a következményeit sem lehet megállapítani, annyira banális.
A jogászi műhibák is jelenthetnek többéves – ártatlanul letöltött – börtönt, de lehet olyan nevetségesen alacsony pénzbüntetés, amire nem is kellene szót vesztegetni. Ugyanakkor tanári műhibáról nem hallottam, pedig igazán nem ritka, hogy tudatlanságból vagy hanyagságból olyan téves információkat közöl a tanerő egy egész osztállyal – vagy még többel is! –, hogy annak hosszú távon is nagyon nagy kárát láthatja a diák. De ezekre a műhibákra legtöbbször olyankor derül fény, amikor már késő.
És mi történik az egyszerű tévedésekkel, amiket azzal intéznek el, hogy emberek vagyunk? Amikor elírják az adatainkat, és emiatt hiába várunk fontos információkat?! Vagy fáradtság, figyelmetlenség miatt elnézik az aktuális fizetnivalónkat, s amikor észbe kapnak, akkor büntetéssel, késedelmi kamatokkal a vétlen ügyféllel fizettetik meg a hivatalnok hanyagságát? Ha a pincér nem a kellő rendelést hozza ki, visszaküldjük, ha a szabó elszabja a nadrágot, nem vesszük át, a fodrász „műhibája” is aránylag könnyen orvosolható: ha kicsit többet nyírt le hajkoronánkból, előbb-utóbb újra megnő.
Mindez persze köztudott, nem is azért mondtam, mintha most fedeztem volna fel frissen a spanyolviaszt, hanem mert az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani egyáltalán hozzá nem értőket műhibákról kiabálni. És nem egy esetben nagyon hamar elővillan a lóláb: anyagi haszon reményében mondogatják a mások vétkét. S ha segítők is akadnak – nem akarok cinkosokat mondani – akkor elkezdődhet egy olyan hosszadalmas folyamat, aminek során komoly szakemberek nevét hurcolják meg, sározzák be, s ha kiderül a vétlenség, akkor még bocsánatot sem kérnek a kontár vádak miatt. Ez volna az igazi műhiba?! Ha egy szakterületbe olyanok másznak bele, akik semmit nem konyítanak hozzá?! Igen, valószínűleg. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy vannak-e olyanok, akik mindenbe beleszólhatnak, illetve olyanok, akiknek úgysincs közük az égvilágon semmihez.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.