2011. július 13., 09:262011. július 13., 09:26
Épp túl vagyunk egy újabb gazdasági válságon – már ha lehet hinni a gazdasági elemzőknek, és nem mélyülnek tovább a problémák –, azonban a befolyással rendelkezők szájából kivétel nélkül csak azt hallani, hogy újra be kell indítani a gazdaságot, azaz növekedő pályára kell állítani, fokozni kell a termelést ahhoz, hogy talpra álljunk. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy egyedül én látom úgy, hogy ez az út a szakadékba vezet? Hisz bebizonyosodott, hogy a kereslet-kínálat egymást szabályozó mechanizmusaira épülő, egészséges egyensúlyt teremtő piacgazdaság egy utópia, hisz nem létezik a közgazdászok által hitt láthatatlan kéz. Mert tulajdonképpen nem pusztán a kínálat-kereslet viszonyáról van szó, hanem meghatározó módon avatkoznak bele különböző, háttérben meghúzódó érdekcsoportok, melyek a maguk javára befolyásolják ezeket a folyamatokat, felborítva a tetszetős számításokat.
Mint ahogy az emberek egyenlőségére, a javakból való egyforma mértékű részesedésre épülő kommunizmusról is kiderült: nem a Kánaánt hozza el, hanem mindenütt embertelen diktatúrák kialakulásához vezet. Beteg világot szül, mint minden agyalágyult elképzelés, mely figyelmen kívül hagyja a valóságot, a nyilvánvaló tényeket, a kommunizmus esetén például azt, hogy nem egészséges a társadalom salakját az értelmes emberek nyakába önteni. Ugyanilyen evidencia az is, hogy ha visszaélünk a természeti erőforrásokkal, egyszer kimerülnek. A fogyasztói társadalmak mozgatórugója a pénz. A pénz, melyet korlátlanul szaporítanak a banki hitelezések révén.
A hitelek pedig kamatokat termelnek, és az egyre gyarapodó virtuális pénzhez valamiféle fedezetet kell teremteni, ezért pörgetik a gazdaságot a végtelenségig. Az erőforrások, melyekből gazdálkodhatunk, azonban végesek, az egyetlen megoldás pedig az, ha többé nem a fogyasztást, azaz az esztelen pocséklást tekintjük a jólét mércéjének. Ahogy a nagyszüleink sem a mértéktelen herdálással adták a világ tudtára anyagi gyarapodásukat, ugyanis ezt zsigerből elítélendő dolognak tartották. Mert ha ennek a folyamatnak nem vetünk gátat, felzabáljuk a következő generációk létalapját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!