2011. július 13., 09:262011. július 13., 09:26
Épp túl vagyunk egy újabb gazdasági válságon – már ha lehet hinni a gazdasági elemzőknek, és nem mélyülnek tovább a problémák –, azonban a befolyással rendelkezők szájából kivétel nélkül csak azt hallani, hogy újra be kell indítani a gazdaságot, azaz növekedő pályára kell állítani, fokozni kell a termelést ahhoz, hogy talpra álljunk. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy egyedül én látom úgy, hogy ez az út a szakadékba vezet? Hisz bebizonyosodott, hogy a kereslet-kínálat egymást szabályozó mechanizmusaira épülő, egészséges egyensúlyt teremtő piacgazdaság egy utópia, hisz nem létezik a közgazdászok által hitt láthatatlan kéz. Mert tulajdonképpen nem pusztán a kínálat-kereslet viszonyáról van szó, hanem meghatározó módon avatkoznak bele különböző, háttérben meghúzódó érdekcsoportok, melyek a maguk javára befolyásolják ezeket a folyamatokat, felborítva a tetszetős számításokat.
Mint ahogy az emberek egyenlőségére, a javakból való egyforma mértékű részesedésre épülő kommunizmusról is kiderült: nem a Kánaánt hozza el, hanem mindenütt embertelen diktatúrák kialakulásához vezet. Beteg világot szül, mint minden agyalágyult elképzelés, mely figyelmen kívül hagyja a valóságot, a nyilvánvaló tényeket, a kommunizmus esetén például azt, hogy nem egészséges a társadalom salakját az értelmes emberek nyakába önteni. Ugyanilyen evidencia az is, hogy ha visszaélünk a természeti erőforrásokkal, egyszer kimerülnek. A fogyasztói társadalmak mozgatórugója a pénz. A pénz, melyet korlátlanul szaporítanak a banki hitelezések révén.
A hitelek pedig kamatokat termelnek, és az egyre gyarapodó virtuális pénzhez valamiféle fedezetet kell teremteni, ezért pörgetik a gazdaságot a végtelenségig. Az erőforrások, melyekből gazdálkodhatunk, azonban végesek, az egyetlen megoldás pedig az, ha többé nem a fogyasztást, azaz az esztelen pocséklást tekintjük a jólét mércéjének. Ahogy a nagyszüleink sem a mértéktelen herdálással adták a világ tudtára anyagi gyarapodásukat, ugyanis ezt zsigerből elítélendő dolognak tartották. Mert ha ennek a folyamatnak nem vetünk gátat, felzabáljuk a következő generációk létalapját.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!