2012. június 20., 11:032012. június 20., 11:03
Ponta saját, lemondott oktatási minisztere, Ioan Mang esete vagy ezt megelőzően Schmitt Pál volt magyar államfő és Karl-Theodor zu Guttenberg egykori német védelmi miniszter szintén lemondáshoz vezető botránya alighanem csak a jéghegy csúcsa. Ezekre az esetekre azért kapja fel a fejét mindenki, mert nagy felelősséggel járó tisztségben álló, onnan bukó személy(iség)ekről van szó, s mert a politika mocskos üzelmei állnak eme „leleplezések” hátterében.
De túl a politikai gáncsoskodásokon és leszámolásokon, észre kéne venni, hogy ami a víz alatt létezik, ám alig látható, nos annak az egyenes következménye az államférfiakat (is) érintő botránysorozat. Nem kell messze menni, elég csak belelapozni például középiskolások diáktudományos ülésszakokon előadott és díjazott (!) néhány dolgozatába, hogy eljussunk oda, ahol a bajok gyökerei keresendők, s hogy lássuk: hol kezdődik a plágium.
Merthogy a mai dolgozat-összeállítás – lett légyen középiskolás vagy doktoris – nem általános érvénnyel, de aggasztó mértékben olyan „iparággá” fejlődött, amely a középkori kódexmásolást – mint tartalmat és mint foglalatosságot – idézi. Magyarabbul: miként a középkori derék szkriptorok másolták a könyveket mint ismereteket, tudást terjesztő eszközt, gyakran – most tessenek figyelni – szóról szóra lemásolva, az új szellemi termékbe, azaz könyvbe beépítve írástudó, krónikás elődök munkáit, a forrás mindenféle mellőzésével, magánszöveggel is kiegészítve természetesen, addig ma címekre és tisztségekre pályázók teszik ugyanezt számítógéppel.
Azzal a különbséggel, hogy míg a középkorban ez volt az írott kultúra terjesztésének egyetlen és jogszerű módja, addig ez ma már büntetőjogi felelősséget von maga után. Márpedig a dolgozatok hitelességét nem utólag kellene vizsgálni, hanem mielőtt a pályázó a díjat vagy a címet megkapja. A felelősség tehát a vizsgáztatóké, nem az utólag vizsgálódóké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok