Kiss Judit
2022. január 18., 09:052022. január 18., 09:05
Már megint újabb változtatás? Ugyan mi végre? Mennyire lesz hosszú életű, és mikor írja felül egy következő? – tehetjük fel a költői kérdéseket az oktatás területén eltervezett, bevezetett, sűrűn egymást váltó módosítások hallatán.
Az újratervezések gyakoriságához – kiváltképp a pandémia lassan két éve tartó ideje alatt – annyira hozzászokott már mindenki, hogy lassan immunissá váltunk, meg sem lepődünk, hogy szüntelenül átszabják azt, ami éppen érvényben van. Jól példázza a bukaresti tanügy-minisztérium, valamint a hazai oktatási gépezet működésének fonákságait az is, hogy legújabb módosító indítványként a tanév meghosszabbítását lebegtette meg a szaktárcavezető.
Aki csak érintőlegesen ismeri, követte a romániai oktatás elmúlt korszakát, legyint, hiszen pontosan tudhatja, újabb látszatintézkedésről lehet szó, ismét nem a valóban lényegit érintik a módosítási tervek. Ugyanis iskolarendszerünk egyik súlyos, számtalanszor felrótt hibája, hogy a mennyiséget helyezi előtérbe a minőség helyett. A célszerűre, a korszerűre való összpontosítás, az átadandó információmennyiség érdemi karcsúsítása még mindig nem történt meg, holott lassan évtizedek óta szüntelenül kérik az érintettek, a pedagógusok, szakértők, szülők, maguk a diákok is. Még mindig iszonyúan nehéz az iskolatáska, rengeteg a házi feladat, és irdatlan mennyiségű felesleges tudásanyagot próbálnak beleszuszakolni a gyerekek memóriájába.
Minőség helyett a mennyiségre helyezik a hangsúlyt. Ez történik most is: a járványhelyzet miatti kényszerű elmaradásokat a tanév meghosszabbításával pótolnák, arról pedig nem esik szó, hogy – amint az egyik oktatási szakértő hangsúlyozta – a jelenlegi hatalmas tananyagmennyiséget még a lehető leghosszabb, 200 napos tanévben sem lehetne eredményesen megtanítani a gyerekeknek. A hosszabbítás pedig nem biztosítja sem a diák, sem a pedagógus jóllétét, kreativitását, még a képességek fejlesztését sem, annál inkább növeli viszont a frusztrációt, a társadalmi szakadékokat, a kiégést. És így megy ez Romániában hosszú idő óta. Mindeközben szép lassan felnőnek egymás után az állandó módosításokkal és óriási, célszerűtlen tananyaggal „táplált” diákgenerációk, kiégnek, nyugdíjba mennek a pedagógusgenerációk, amelynek tagjai aktív éveik alatt nem részesülhettek megfelelő, korszerű, rendszerszerű továbbképzésekben. És egyelőre minden marad a régiben, a lényegi változások továbbra sem történnek meg, ehelyett haszontalan módosítások jellemzik az oktatás háza táját.
Úgy tűnik, továbbra is pusztán miniszteri szlogen marad, amit a tanév meghosszabbítása kapcsán a jelenlegi szaktárcavezető ismételget, pontosan úgy, ahogyan elődei hangoztatták mindenféle kontextusban, tartalom és pozitív következmény nélkül: „érvként fogom felhozni az érintettekkel folytatandó egyeztetéseken más országok példáját, amelyek oktatási rendszere rendkívül eredményes”. Mi pedig várjuk, vajon mikor fog Románia tanügye bár távolról köszönő viszonyba kerülni a „más országok példájával”.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!