A legnagyobb nyilvánosság elé állt ki panaszkodni a miniszterelnök, láthatóan nehezen kordában tartva elcsuklani akaró hangját.
2013. július 23., 21:022013. július 23., 21:02
Hírül adta: pontosan nem is tudja, hány alárendeltjének van az övénél többszörösen magasabb fizetése. És, bár sikerült legyõznie felindulását, az egész jeleneten átsugárzott egy öklöcskéivel könnyeit elmaszatoló kisóvodás képe, akit a többiek heccelnek, barackot nyomnak a fejére, elveszik az uzsonnáját, s aki ráadásul még az óvó néninek sem a kedvence, s nincs más kiút a számára, mint bömbölni egy kicsit, hátha, hátha.
Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, hogy a felmentõ szülõhad soha nem érkezik idõben, mindig csak olyankor, amikor a könnyek áradata már kiapadt, sõt aznapra az egész eset elvesztette aktualitását. Bejelentése után fiatal kormányfõnkhöz sem tódultak a segíteni vágyók, sem néma ökölrázással, sem pedig a „vesszen minden gaz alattvaló!\" csatakiáltással. Ha jól láttam, akkor még egyetértõ fejcsóválással sem helyeselt neki senki, úgyhogy hátat is fordított a sajtósereg mikrofonerdejének és visszavonult.
Nem sokkal ezután a médiumok elkezdték sugározni a különbözõ minisztériumoknak a ranglétrával fordítottan arányos fizetési listáját. Kiderült, hogy az erõsen felturbózott kormányban összesen két olyan minisztérium mûködik, ahol havonta a legtöbbet az odatartozó ügyekért felelõs miniszter kapja, a többiben pedig a legmulatságosabb számokra bukkantak a kurkászok.
Nekem a csúcsattrakciót a pénzügyi tárca jelenti, ahol nem a fõember éri pénzben a legtöbbet, még csak nem is az az államtitkár, aki pártokon és kormányokon átívelve körülbelül tíz esztendeje a kezében tartja a szeletelõ és vajjal-mézzel kenegetõ kést, hanem ez utóbbi illetõ legfõbb tanácsadója trónol a fizetési lista élén. Csoda, hogy ott vagyunk, ahol a part szakad?!
De ha az államtitkár tanácsadója a legbecsesebb, akkor miért nem õt kenték fel miniszterré – kérdeztem magamtól, és jött is a választ, mégpedig mint már annyiszor, a latin nyelv rejtelmeibõl ugorva elõ: mit is jelentett eredetileg a miniszter szó? Szolgát! Ugyanúgy, mint a katolikus miséken a kisegítõ ministráns. Hát persze! Ezek a mi áldott lelkû „ministránsaink\" – két, már említett kivétellel eredeti értelmének megfelelõen gyakorolják hivatásukat: mélységes alázattal szolgálva a pórnép érdekeit, átengedve beosztottaiknak a mocskos anyagiakat. Milyen egyszerû az egész! De akkor miért siránkozott tehetetlenül a miniszterelnök?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!