2012. január 27., 09:312012. január 27., 09:31
Így aztán most, mivel a bennük működő állami vagy önkormányzati intézmény a bizonytalanság miatt rendszerint nem hajlandó a felújításra költeni, lassan az enyészet martalékává válnak. Persze a visszaszolgáltatási ügyek elhúzódásában gyakorta maguk a helyi vagy megyei önkormányzatok a legnagyobb ludasok, hiszen amikor a korábbi tulajdonosok – magánszemélyek vagy egyházak – visszaigényelték épületeiket, éppen a hatóságok óvták meg a restitúciót, hogy ne veszítsék el az addig használt ingatlanokat. Ami mindenképpen sajátos jogértelmezés, hiszen ha egyszer egy épületet valaki más épített, és nem önszántából mondott le róla, akkor igencsak visszás, ha éppen egy önkormányzat kísérli meg a jogtalanság állapotát meghosszabbítani, illetve állandósítani. Márpedig a visszaszolgáltatási ügyek kapcsán az egyetlen követhető irányelv a magántulajdon maradéktalan tisztelete. Ha egy magánszemély vagy egy egyház, egy egyesület bejelentkezik tulajdonáért, akkor azt vissza kell adni. Persze tudjuk, hogy a restitúció halogatásáért nem csupán a visszaigénylési dossziék nagy száma hibáztatható, mint ahogy azt is, hogy az önkormányzatok sem csupán azért támadják meg a visszaigénylési kérelmeket, mert nem akarnak, nem tudnak új iskolaépületeket vagy művelődésiintézmény-székházakat építeni. Az erdélyi és partiumi településeken jelentős befolyásoló tényező az etnikai elv is, az, hogy megakadályozzák, hogy a belvárosi épületek nagy része Váradtól Kolozsváron át Marosvásárhelyig ismét magyar kézbe kerüljön. Ezért a jogi csűrés-csavarások, a bizonyítékok eltüntetésére tett kísérletek és a hangulatkeltés. Pedig az elv egyértelmű: ami nem az enyém, azt nincs jogom bitorolni, ha jogos tulajdonosa visszakéri. Amíg Romániában ezt bárki – pláne valamely hatóság – megkérdőjelezheti, és hivatalos gyakorlat lehet a magántulajdon fogalmának „kreatív” értelmezése, kétséges, hogy az ország európai jogállamnak nevezhető.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok