2013. március 18., 07:362013. március 18., 07:36
Pedig sokszor ezek a jóformán meg sem hallott újdonságok nagyon is sokban érintik a mindennapjainkat, akár annyira jellemzőek is lehetnek, mint a mindennapi kenyér. Napirendre került például az új típusú biometrikus személyi igazolványok bevezetése.
Aztán szinte azonnal le is vették a műsorról. Nem azért, mert az emberek szegények, és az újabb kiadásokat fölöslegesnek tartják, nem is azért, mert ugyancsak a pénzhiány miatt egyre kevesebben óhajtanak olyan tájakra utazni, ahol nem ártana ilyesfajta okmányok birtoklása, nem, ez mind alantas, földhözragadt érvelés. Van ennél sokkal „magasabban” szárnyaló, illetve mélyebbre süllyedő érv: az ujj- és retinalenyomatot tartalmazó személyi kártyával együtt az ősgonosz, az ördög, az ártások ártása költözne be a tulajdonos hajlékába. Amikor először hallottam ezt a sápítozó hangon előadott érvelést, azt hittem, hogy valami vidám műsor előzeteséből játszanak be részletet. De szó sincs róla. A fejüket fogva óbégattak asszonyok-emberek vegyesen, és fogadkoztak, hogy ők nem, ők aztán semmi áron sem viszik be erőnek erejével a házukba Belzebubot. Alig tudták őket lecsillapítani, folytonosan ismételgetve, hogy nem is lesz kötelező, csak aki akarja, aki biztonságban szeretné tudni magát a sok tolvaj és hamisító között... A magam részéről alig-alig ocsúdtam fel ebből a legmélyebb középkori sötétséget idéző cirkuszból, amikor újabb hírrel szolgáltak: óriási kibernetikai támadást terveznek az ország ellen, a legtitkosabb adatainkat készülnek kikurkászni. Kik, miért, kinek és minek, arról nem szólt a fáma, csak ismét a jajgatás, hogy mi lesz, ha... Ha mi? Ma már egy valamirevaló, tizenéves hacker néhány kattintással bemegy akár a világ legeslegtitkosabb adatbázisába is. Vagyis? Hír ejtve. Most ott tartunk, hogy egy ügyvéd – nem egy félkegyelmű, írástudatlan vadember! – beperelt egy csapat papot, akik felvették ugyan az ördögűzésért a díjazást, mégsem vették le a prókátor lakásáról a rontást. Ugye milyen jók is ezek a mindennapi szamárságok, addig sem kell a nagypolitika hullámaival vagy a mindennapi betevő gondjaival bajlódnunk!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.