HIRDETÉS
A jelenség egyrészt mentalitás kérdése: tájainkon manapság is rengetegen vannak, akik fittyet hánynak a pikniketikettre. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy akadhatnak netán olyan kirándulók is, akik nem azért mennek a természetbe, hogy hangos zenét, zsivajt, kiabálást, hanem végre csendet vagy madárdalt hallhassanak. Így az, aki a zaj szennyezte városból a természet csendjére vágyik, kénytelen elviselni az érzéketlen, faragatlan kirándulók zenéjét, vagy pedig szépen eloldalog, és addig vándorol, amíg végre talál egy csendszigetet. Az etikett hiánya, az illemszabályok be nem tartása virágzik nálunk: bunkóságért, modortalanságért sajnos csak kivételes esetekben szokás bírságot kiróni Romániában.
A jelenségtől elválaszthatatlan, hogy bár a törvény betűje szépen hangzik, és tetszetősen csengenek a körültekintően megfogalmazott tiltások, a gyakorlatban nem sokat érnek. Noha immár hét éve lépett életbe az úgynevezett pikniktörvény, amelynek értelmében jelentős pénzbírság róható ki azokra, akik tiltott helyen tüzet gyújtanak, hangosan manelét hallgatnak, összefirkálják a turistajelzéseket, megrongálják a fákat, szemetet hagynak maguk után, a gyakorlatban kevésszer büntetnek ilyesmiért a hatóságok. Ugyan biztosan gyakran akadnak, akiket zavar, hogy a kirándulók semmibe veszik nemcsak az íratlan illemszabályokat, de a hatályos jogszabályt is, úgy tűnik, az illetékes hatóságok – a környezetvédelmi őrség, a rendőrség, csendőrség vagy az önkormányzat – ilyen vagy olyan okból nem büntetnek elég hathatósan. Ahhoz képest semmiképp sem elég eredményesen, hogy bár valamennyire megfékezzék a zaj- és környezetszennyezést.
Jól tudjuk, nálunkfelé nem elég, ha a természetvédelem iránt elkötelezettek figyelmeztető feliratokkal próbálják rábírni a patakpartokon, erdőszéleken üdülőket arra, legyenek tekintettel környezetükre, ne szemeteljenek, ne zajongjanak. Valószínűleg az lenne csak elég hatékony, ha a törvényszegőnek következetesen, rendszeresen a pénztárcája bánná, ha megszegi a jogszabályt. Ez azonban egyelőre nagyrészt csak betű marad. A természetbe vágyóknak pedig tetszik, nem tetszik, osztályrészül jut a zaj- és környezetszennyezés. Aki nem zajong, nem szemetel, az is részesül belőle. Mindannyiunké a szépen csengő törvény, ahogyan mindannyiunké a ricsaj és szemét is.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
