A jelenség egyrészt mentalitás kérdése: tájainkon manapság is rengetegen vannak, akik fittyet hánynak a pikniketikettre. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy akadhatnak netán olyan kirándulók is, akik nem azért mennek a természetbe, hogy hangos zenét, zsivajt, kiabálást, hanem végre csendet vagy madárdalt hallhassanak. Így az, aki a zaj szennyezte városból a természet csendjére vágyik, kénytelen elviselni az érzéketlen, faragatlan kirándulók zenéjét, vagy pedig szépen eloldalog, és addig vándorol, amíg végre talál egy csendszigetet. Az etikett hiánya, az illemszabályok be nem tartása virágzik nálunk: bunkóságért, modortalanságért sajnos csak kivételes esetekben szokás bírságot kiróni Romániában.

A jelenségtől elválaszthatatlan, hogy bár a törvény betűje szépen hangzik, és tetszetősen csengenek a körültekintően megfogalmazott tiltások, a gyakorlatban nem sokat érnek. Noha immár hét éve lépett életbe az úgynevezett pikniktörvény, amelynek értelmében jelentős pénzbírság róható ki azokra, akik tiltott helyen tüzet gyújtanak, hangosan manelét hallgatnak, összefirkálják a turistajelzéseket, megrongálják a fákat, szemetet hagynak maguk után, a gyakorlatban kevésszer büntetnek ilyesmiért a hatóságok. Ugyan biztosan gyakran akadnak, akiket zavar, hogy a kirándulók semmibe veszik nemcsak az íratlan illemszabályokat, de a hatályos jogszabályt is, úgy tűnik, az illetékes hatóságok – a környezetvédelmi őrség, a rendőrség, csendőrség vagy az önkormányzat – ilyen vagy olyan okból nem büntetnek elég hathatósan. Ahhoz képest semmiképp sem elég eredményesen, hogy bár valamennyire megfékezzék a zaj- és környezetszennyezést.

Jól tudjuk, nálunkfelé nem elég, ha a természetvédelem iránt elkötelezettek figyelmeztető feliratokkal próbálják rábírni a patakpartokon, erdőszéleken üdülőket arra, legyenek tekintettel környezetükre, ne szemeteljenek, ne zajongjanak. Valószínűleg az lenne csak elég hatékony, ha a törvényszegőnek következetesen, rendszeresen a pénztárcája bánná, ha megszegi a jogszabályt. Ez azonban egyelőre nagyrészt csak betű marad. A természetbe vágyóknak pedig tetszik, nem tetszik, osztályrészül jut a zaj- és környezetszennyezés. Aki nem zajong, nem szemetel, az is részesül belőle. Mindannyiunké a szépen csengő törvény, ahogyan mindannyiunké a ricsaj és szemét is.