Ehhez képest az EPP legnagyobb gondját a jelek szerint éppen az jelenti, hogy kizárja-e soraiból a Fideszt, büntetendő a magyar kormány kampányát, amelyben Soros György és Jean-Claude Juncker arcképével illusztrált plakátokon bírálja Brüsszelt és a bevándorlás bátorítását.

A magyarországi kampányok már korábban is számos bírálatot váltottak ki. Hogy éppen a mostani kapcsán érzik úgy egyesek az EPP vezetői közül, hogy betelt a pohár, vélhetően annak tudható be, miszerint Budapest az EU vezetőit kritizálja, különös tekintettel Jean-Claude Junckerre, aki ráadásul az EPP színeiben politizál. Másrészt meg az EP-választási kampánynak, amelyben inkább a külső bírálóknak akarnak megfelelni, jelezve: a kampány nem a Néppárt hivatalos álláspontját képviseli. A helyzet meglehetősen sajátságos. Tény, hogy a néha túlzásokba eső magyarországi kampány meglehetősen egyszerű (mondhatnánk azt is: egybites) üzenetekkel operál, és a belpolitikai ügyek helyett nemzetközi témákra fókuszál, ugyanakkor ennek az egyik legfőbb oka, hogy otthon igazi ellenfele jelenleg sincs a kormánynak. Ilyen körülmények között a tábor nehezen lenne egyben tartható az ellenzék démonizálásával, hiszen annak pártjai folyamatosan megteszik azt a szívességet, hogy önmagukat járatják le. Ezért nyúltak a kormányoldal kampánygurui ismét az eddig sikeresnek bizonyult bevándorlási kampányhoz. Meg azért is, mert az is tény, hogy az Európai Bizottság Junckerrel az élen 2015 óta sem volt képes igazán életképes megoldással előállni a hol enyhülő, hol fokozódó migrációs nyomásnak. A másik fontos ok az, hogy a magyar kormányfő a migráció ügyében képviselt markáns álláspontjával európai politikai tényező lett, és ezt is igyekeznek kiaknázni. Elvégre a saját és az EU-s határok védelme fontos európai ügy, akárhogy is igyekeznek ezt egyesek tagadni.

Az EPP-ben egyesek számára a jelek szerint a brüsszeli kapkodásnak és tökéletlenségnek az azért felelős illetékesek orra alá dörgölése (még ha az valóban meglehetősen karcos hangnemben és túlzásoktól sem mentesen történik is) jóval nagyobb bűn, mint az uszítás egy őshonos kisebbség ellen, az, hogy a Néppárt egyik tagja tűzzel-vassal küzd a kisebbségi jogok kiterjesztése, egyáltalán szavatolása ellen. A román PNL ugyanis már hosszú ideje pontosan ezt teszi. A magyar származását és unitárius vallását a román nagyközönség szemében mindenképpen „ellentételezni” szándékozó Ludovic Orban vezérletével a párt a legdurvább sovinizmus zászlóvivőjévé vált, és politikájának egyik fő irányvonalává tette a magyarellenességet. Az élen haladt minden olyan kezdeményezésben, amely a magyar közösség nyelvi és kulturális jogainak megtorpedózását célozta, és ezzel Orban pártelnök fű-fa előtt még dicsekedett is. Ehhez képest egyelőre nem tudunk arról, hogy a PNL ellen bármilyen fegyelmi eljárás zajlana uszítás miatt.

Persze tudjuk, hogy a Néppárt ma már távolról sem csupán valóban konzervatív és valóban kereszténydemokrata pártokat tömörít, támogatottságának növelése érdekében főleg Észak-Európából számos olyan, kisebb pártot fogadott soraiba, amely a mi fogalmaink szerint inkább liberális vagy balliberális elveket vall. Ennek a következménye, hogy a néppárti vezetőknek most lavírozniuk kell. Ugyanakkor amennyiben a magyar kormánypártot valamilyen formában elmarasztalják – vagy egyenesen kizárják, ami az önpusztító ostobaság mintapéldája lenne –, a román nemzeti liberálisoknak pedig egyetlen hajuk szála sem görbül, és még csak pellengérre sem állítják őket amiatt, hogy saját országuk polgárait, egy őshonos nemzeti közösség ellen hergelik, és annak ellehetetlenítésén ügyködnek, akkor igencsak kérdésessé válik, hogy valójában milyen értékeket vall magáénak a „konzervatív és kereszténydemokrata” tömörülés.
Vagy inkább nagyon is egyértelművé.