2011. december 15., 09:002011. december 15., 09:00
Így egyszerűen hagyja, hogy áramoljon át rajta a fogyasztói társadalom minden sallangos üzenete, filozofikus nyugalommal közli, hogy kis szíve hő vágya saccperkábé minden, amit a reklámokban, kirakatokban, a szomszédban, a barátnőknél vagy a világon bárhol meglát. Nem neked kell megvenned, nyugtatja szemmel láthatóan a bőség mellett még a sötét pánikkal is küzdő szüleit, majd megírom a Mikulásnak, az Angyalnak, a Fogtündérnek, a krampusznak, a húsvéti nyúlnak, s majd utolsó aduászként beveti: vagy szólok a nagymamának.
Mi pedig megvívjuk a csatákat önmagunkkal, hogy egyetlen gyermekünk kívánságainak teljesítése és a valódi értékekre nevelése között hol lehet az egyensúly, majd megvívjuk ugyanazt a csatát egymással, mert mindketten más eredményre jutottunk a saját csatánk során. Bevallom, nekem van lágyabb szívem és kevesebb elvem, meg nem is vagyok annyira zord harcos, sokkal kényelmesebb, ha gyorsan megkötöm a kompromisszumot, és megnyitom a pénztárcámat. Akkor is , ha tudva tudom, Zsófi legtöbbször az áhított játék dobozával játszik önfeledten.
Persze Zsófi mindebből mit sem sejt, „Kis karácsonyt” dúdolgatva, rajzolgatja éppen azt a gombot, ami meggyőződése szerint a kariókásdobozon kell legyen, azt megnyomva nyílik majd ki. A kariókásdobozt le sem rajzolja, ezzel jelezve, hogy voltaképpen a gomb a fontos. Aztán a felhőtlen készülődés közepette Zsófit akkor gyűrte le a bőség, amikor nem is várta, Mikuláskor. Mert reggel óvodába menet két Mikulást is láttunk a parkban, gondterhelten loholtak, látszott még rengeteg intéznivalójuk van.
Majd az óvodába is megérkezett Szent Miklós, és adott narancsot meg nápolyit. Aztán apával elmentek a színházba koncertre, hogy anya addig pöpecítse a házat a Jóságos fogadására, és láss csodát, a színházba is bebattyogott a Mikulás, piros almát és ezüstdiót osztogatott. Majd az árkosi közösségi házban a „fészekrakó” Mikulás adott feliratos pólókat. És erre Zsófi besokallt: Melyik az igazi? – szögezte nekem a megválaszolhatatlan kérdést. Jobb lett volna, ha csak ülünk otthon, meggyújtjuk a gyertyát, mesét olvasunk, és várjuk szép nyugodtan, hogy eljöjjön hozzánk, mondta Zsófi rezignáltan.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.