2011. december 15., 09:002011. december 15., 09:00
Így egyszerűen hagyja, hogy áramoljon át rajta a fogyasztói társadalom minden sallangos üzenete, filozofikus nyugalommal közli, hogy kis szíve hő vágya saccperkábé minden, amit a reklámokban, kirakatokban, a szomszédban, a barátnőknél vagy a világon bárhol meglát. Nem neked kell megvenned, nyugtatja szemmel láthatóan a bőség mellett még a sötét pánikkal is küzdő szüleit, majd megírom a Mikulásnak, az Angyalnak, a Fogtündérnek, a krampusznak, a húsvéti nyúlnak, s majd utolsó aduászként beveti: vagy szólok a nagymamának.
Mi pedig megvívjuk a csatákat önmagunkkal, hogy egyetlen gyermekünk kívánságainak teljesítése és a valódi értékekre nevelése között hol lehet az egyensúly, majd megvívjuk ugyanazt a csatát egymással, mert mindketten más eredményre jutottunk a saját csatánk során. Bevallom, nekem van lágyabb szívem és kevesebb elvem, meg nem is vagyok annyira zord harcos, sokkal kényelmesebb, ha gyorsan megkötöm a kompromisszumot, és megnyitom a pénztárcámat. Akkor is , ha tudva tudom, Zsófi legtöbbször az áhított játék dobozával játszik önfeledten.
Persze Zsófi mindebből mit sem sejt, „Kis karácsonyt” dúdolgatva, rajzolgatja éppen azt a gombot, ami meggyőződése szerint a kariókásdobozon kell legyen, azt megnyomva nyílik majd ki. A kariókásdobozt le sem rajzolja, ezzel jelezve, hogy voltaképpen a gomb a fontos. Aztán a felhőtlen készülődés közepette Zsófit akkor gyűrte le a bőség, amikor nem is várta, Mikuláskor. Mert reggel óvodába menet két Mikulást is láttunk a parkban, gondterhelten loholtak, látszott még rengeteg intéznivalójuk van.
Majd az óvodába is megérkezett Szent Miklós, és adott narancsot meg nápolyit. Aztán apával elmentek a színházba koncertre, hogy anya addig pöpecítse a házat a Jóságos fogadására, és láss csodát, a színházba is bebattyogott a Mikulás, piros almát és ezüstdiót osztogatott. Majd az árkosi közösségi házban a „fészekrakó” Mikulás adott feliratos pólókat. És erre Zsófi besokallt: Melyik az igazi? – szögezte nekem a megválaszolhatatlan kérdést. Jobb lett volna, ha csak ülünk otthon, meggyújtjuk a gyertyát, mesét olvasunk, és várjuk szép nyugodtan, hogy eljöjjön hozzánk, mondta Zsófi rezignáltan.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.