2012. június 13., 09:432012. június 13., 09:43
Magyarabbul – s erről volt már szó e hasábokon – a helyhatósági választások előtti összefogás elmaradása arra utal, hogy mindhárom romániai magyar politikai alakulat kockáztatott, közülük is főleg a szavazásra hajlandó tábor legnagyobb részét gyakorlatilag lefoglaló RMDSZ, akár a huszonegyező kártyás, lapot kért a tizenkilencre, és nyert. A Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt ilyetén „legyőzése” azt sejteti tehát, hogy a szövetség még inkább távolodik a tárgyalóasztaltól.
Pedig jó volna végigtöprengeni, hogy tulajdonképpen egyik magyar alakulat sem tudta jelentős mértékben megszólítani és szavazásra buzdítani a politikától és főleg a széthúzástól megkeseredett embereket. Nagyjából mindhárom párt ugyanarra a cselekvő szavazótáborra számít, s ez az őszi parlamenti választásokig aligha változik.
Az RMDSZ-nek jó volna mielőbb kijózanodnia a győzelmi mámorból. Merthogy éppen a csúcsvezetés központja, Marosvásárhely ismételt elvesztése, de főleg a választást megelőző fejetlenség és az ebből is eredő negatív üzenet alapos újragondolást és főleg váltást sürget. Szemléletit és személyit. Az MPP-nek jó volna alaposan fontolóra venni, hogy használható-e még pártprogramként a hosszú ideje országos, és ím, helyi, vidéki szinten is hatalmi tényezőként számító RMDSZ vélt vagy valós balfogásainak a bírálata. Az EMNP-nek azt kellene végiggondolnia, hogy a helyhatóságban való megjelenése, ezzel együtt a mostani eredménye, elég-e arra, hogy a majdani parlamenti választásokon alapvetően még be sem járatott, igazából még fel nem épített pártként egyáltalán labdába rúgjon. Az egymás ellehetetlenítésére tett kísérletek helyett jó volna kitalálni valami okosat. Még mielőtt a falevelek lehullnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok