2012. június 13., 09:432012. június 13., 09:43
Magyarabbul – s erről volt már szó e hasábokon – a helyhatósági választások előtti összefogás elmaradása arra utal, hogy mindhárom romániai magyar politikai alakulat kockáztatott, közülük is főleg a szavazásra hajlandó tábor legnagyobb részét gyakorlatilag lefoglaló RMDSZ, akár a huszonegyező kártyás, lapot kért a tizenkilencre, és nyert. A Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt ilyetén „legyőzése” azt sejteti tehát, hogy a szövetség még inkább távolodik a tárgyalóasztaltól.
Pedig jó volna végigtöprengeni, hogy tulajdonképpen egyik magyar alakulat sem tudta jelentős mértékben megszólítani és szavazásra buzdítani a politikától és főleg a széthúzástól megkeseredett embereket. Nagyjából mindhárom párt ugyanarra a cselekvő szavazótáborra számít, s ez az őszi parlamenti választásokig aligha változik.
Az RMDSZ-nek jó volna mielőbb kijózanodnia a győzelmi mámorból. Merthogy éppen a csúcsvezetés központja, Marosvásárhely ismételt elvesztése, de főleg a választást megelőző fejetlenség és az ebből is eredő negatív üzenet alapos újragondolást és főleg váltást sürget. Szemléletit és személyit. Az MPP-nek jó volna alaposan fontolóra venni, hogy használható-e még pártprogramként a hosszú ideje országos, és ím, helyi, vidéki szinten is hatalmi tényezőként számító RMDSZ vélt vagy valós balfogásainak a bírálata. Az EMNP-nek azt kellene végiggondolnia, hogy a helyhatóságban való megjelenése, ezzel együtt a mostani eredménye, elég-e arra, hogy a majdani parlamenti választásokon alapvetően még be sem járatott, igazából még fel nem épített pártként egyáltalán labdába rúgjon. Az egymás ellehetetlenítésére tett kísérletek helyett jó volna kitalálni valami okosat. Még mielőtt a falevelek lehullnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok