2012. március 05., 07:412012. március 05., 07:41
Ez a megállapítás látszólag ellentmond az ugyancsak népies eredetű szomszéd kertje mindig zöldebb ténynek, de ha belegondolunk, kiderül, hogy ugyanarról beszélünk. A jelenleg regnáló politikusok ugyanis semmiért a világon nem hagynák abba a más irányba/visszafelé mutogatást, holott az idő telik, és a négy éve, sőt a nyolc-tíz éve regnálókra mutogatva szajkózni, hogy azok mit és hogyan szúrtak el, bőven meghaladja a nevetséges botorság fogalmát.
A lassan egy hónapja tartó (és kitartó!) utcai megmozdulások bizonyítják: nemhogy elhinni, de már kinevetni sincs kedve az embereknek a sikerpropagandát szajkózó rizsát, aminek „áldásos” következményeit csakis azért nem érzi senki, mert azok akkor és ott így és amúgy cselekedtek. Az egészben az a legszánalmasabb, hogy hiába látja mindenki ezt az állandó átmutogatást, egyre jobban terjed. Ott is felüti a fejét, ahol a legkevésbé várnánk, vagyis olyanok is másokkal vannak elfoglalva, akik egyébként csak és kizárólag az erkölcsi tisztaságot, gerincességet és hasonló erényeket hirdetnek.
S végeredményben még ezt is meg tudnám érteni, hiszen – ahogy manapság mondogatják – emberből vagyunk mindannyian, de azt képtelen vagyok elfogadni, hogy a közéletben-politikában épp az első tipegő lépéseket tevők máris hasonlóan viselkednek. Állnak a szomszéd kertjének kerítése mögött, szemük rátapasztva a kukkolólyukra, és egyebet sem kiabálnak, csak hogy a másik féltéren egy fűszál magasabb a másiknál, a fa tövében két sárga levéllel mintha több volna a tegnapi adagnál, az egyik gally talán száradni kezd... egyszóval csúf, nagyon csúf a szomszéd kertje. Kiabálnak, kiabálnak, osztogatják a tanácsokat, fenyegetőznek, ágálnak, anélkül hogy hátrafordulnának és meglátnák a saját kertjüket.
Pedig elég volna egyetlen pillantást vetniük rá, észrevennék, hogy mindent felver a gaz, ebek harmincadján az egész: az akár széppé is tehető kert olyan, mint egy ócska, szemétdomb. Még szerencse, hogy a másik szomszéd ugyanúgy átkukucskál és mondja, mondja a magáét, így aztán elképzelhető, hogy egyszer majd mégiscsak moccanni fog valami jó irányban is. Esetleg éppen előre.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.