2009. július 24., 10:022009. július 24., 10:02
A minap épp Emil Boc érvelt amellett, hogy derűlátásra van szükség. A sajtó hangvételére utalva jegyezte meg: „ha csak a krízisről beszélünk, az emberek visszafogják a fogyasztást, nem költekeznek, és ettől még súlyosabbá válik a helyzet”. A miniszterelnök úgy vélte, ha az ország valamennyi polgára eleget tesz a kötelességének, és optimista töltettel tekint a jövő felé, túl tudunk lépni a nehéz helyzeten. Emil Bocnak egy bizonyos szemszögből mindenképpen igaza van, hiszen a világgazdasági válságot nagyobbrészt pszichológiai tényezők idézték elő. Nem a pénz fogyott el a bankokból, hanem a pénzintézetek egymás iránti bizalma ingott meg. A gazdasági válság tényezői között is nagy súllyal esik latba, hogy a vásárlók elbizonytalanodnak. Kételyeik támadnak azzal kapcsolatban, hogy megmarad-e a munkahelyük, hogy képesek lesznek-e befejezni a házat, amely építésének épphogy nekikezdtek. A bizonytalanság érzete pedig a dolgok újragondolására készteti őket. Meghúzzák a nadrágszíjat, kevesebbet vásárolnak. Ezzel pedig bajba sodorják azokat, akik az általuk eddig vásárolt termékeket gyártják. Bizonytalanná válik ezek munkahelye. Ha tehát mindenki optimista és bízik a jövőben, minden jóra fordulhat. Nem így látják a kereskedelmi televíziók, melyek némelyike programszerűen keresi az önkormányzatok büdzséjében azokat a tételeket, amelyek a krízis közepette elrugaszkodottnak tűnnek. Így kerülnek a figyelem középpontjába a bukaresti tavakban úszkáló hattyúk, a kolozsvári körforgalmak közepére ültetett virágok, melyekről rosszallóan állapítják meg: lám, ezekre krízis idején is jutott pénz. De nem kell a televíziókat nézni, a Nemzetközi Valutaalap is azt várja el a kormányzattól, hogy drasztikusan fogja vissza a kiadásait. Valószínű, sem a gondtalan költekezés, sem a túlzott aggodalom nem vezet célra. A közember talán akkor jár el helyesen, ha jobban odafigyel a kiadásaira, és azokat részesíti előnyben, amelyek a krízis után lehetőségeket biztosítanak számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok