2013. március 29., 09:322013. március 29., 09:32
A Cristian Diaconescu államfői tanácsos által a jobboldal megújításának céljával létrehozott Népi Mozgalom alapítvány kapcsán egyértelműnek tűnik, hogy amennyiben megfelelő érdeklődés mutatkozik iránta, előbb-utóbb párttá alakul.
Băsescu államfő nyilatkozata alapján – miszerint magukat a politikai életben eddig nem exponált személyeket várnak a mozgalomba – azt jelzi, hogy az elnök megpróbál rájátszani a polgárok tekintélyes részében a jelenlegi politikai osztály összes képviselőjével szemben meglévő ellenszenvre. Ez a húzás akár be is jöhet neki, hiszen mindenképpen hitelesebbnek tűnik egy olyan alakulat, amelyet „tiszta” arcok fémjeleznek – ugyanakkor e hitelességet jelentősen beárnyékolja, hogy a mozgalom mentora épp ő, aki az elmúlt évtizedben a romániai politikai történések egyik legfőbb alakítója volt, és emlékezetes, hogy céljai megvalósítása érdekében gyakorta kezelte rugalmasan az alkotmány előírásait.
A PDL jövője a pártot eddig hátán cipelő Băsescu búcsúja után bizonytalan . Akár a liberálisokkal való szorosabb szövetség is elképzelhető, hiszen annak idején épp a PDL szorgalmazta ezt – igaz, PDL-s irányítással valósította volna meg.
A mostani események tétje az, lesz-e ellenpólusa a jelenlegi, a jogállamiságot fölösleges nyűgnek tekintő, a magyarellenesség szításától sem visszariadó kormányoldalnak. (Amely esetében – legalábbis Ponta kormányfőt tekintve – valószínűleg nem is zsigeri magyarellenességről van szó, hanem sokkal rosszabbról: cinikus, politikai érdekből gerjesztett nemzetiségi feszültségkeltésről.)
Nagyon furcsán hangzik, hogy a szociálliberálisokkal szemben pont az alkotmányt mindig kreatívan értelmező Băsescu lehet a jogállamiság őre. Jelen állás szerint azonban – sajnos – az amúgy FSN-s gyökerekkel rendelkező államfőn kívül továbbra sincs karizmatikusabb, hitelesebb figura, aki a PNL balra tolódása után képes lenne életet lehelni a román jobboldalba.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.