2010. február 11., 10:342010. február 11., 10:34
Olyan embertelen elképzelés ez, mint a Ceauşescu idején volt gyermektelenségi adó, amely arra volt jó, hogy annak, akit Isten nem ajándékozott meg a gyermekáldás örömével, a földi hatalmasságok még a pénzét is elvették. Márpedig a Romániában ma megműveletlenül álló földterületek sem a gazdák miatt hevernek parlagon, hanem egyéb okokból.
A bírságot fontolgató agrár- vagy pénzügyminisztériumi „szakemberek” minden bizonnyal nem az érintett szak-, azaz földterületek mellől huppantak bele az államtitkári vagy miniszteri bársonyszékbe, mert ha igen, volna vajmi fogalmuk arról, hogy a mezőgazdaság körülbelül hogyan működik, s hogy a nemrég még Európa gabonásának nevezett Romániában a mezőgazdaság a bányabéka ülepe alatt áll. Felszereltség, de főleg motiváltság tekintetében. Amiről a kilátásba helyezett bírság érintettjei tehetnek a legkevesebbet.
Hiszen nagy valószínűséggel ők azok, akik 1989 óta hiába várják a mezőgazdaságot élénkítő intézkedéseket, akik erőtlenek, s akiknek nemhogy gépekre, a művelési költségek fedezésére, de talán már gyógyszerre sem nagyon futja már. És nagy valószínűséggel azok is érintettek, akik még munkabírók ugyan, de akiket az egyáltalán nem kedvező piaci viszonyok megfojtanak, és a „legjobb” esetben is egyszerűen elkedvtelenítenek.
És akkor még nem esett szó a külföldi termények előnyben részesítéséről a belföldiekkel szemben, amiről szintén tehetnek a kormánypotentátok. Volt rá példa elég. A jelek szerint a bírság tervét forralók nem a segítés és nem az ágazat élénkítése szándékával rukkolnak elő, nagy valószínűséggel hamis, nem a valóságot tükröző statisztikák alapján. A valóság figyelmen kívül hagyásával voltaképpen az igencsak üres államkasszába remélnének némi garasokat, de erősen kétséges, hogy ez valamiképpen sikerülne. Mert ha földművelésre nincs pénz, akkor bírságra miből lenne? Addig is el tudnám képzelni a „szakértő” államtitkárokat és minisztereket a mezőn. Agrárélénkítő példákként – a mai valóságban. Nyakig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok