2009. május 14., 12:032009. május 14., 12:03
Jóanyám és jóanyósom egyetértésének egyik ritka alkalma volt ez, mert konszenzusban kérték ki maguknak a krumplit: a pörkölt mellé pityóka dukál. Hétköznapokon, amikor senki sem látja, még elcsúszik, vagy érzékletesebben, elgurul a tarhonya, különben tessék nekiállni, és orrvérzésig pucolni a pityókát. Én nem vagyok ennyire rátarti, annak is örülnék, ha néha káposztáslaskával kínálnának, ha elmegyek vendégségbe, a prézlis laskát kevésbé szeretem, de jól megcukrozva az is jöhet.
Persze, ha én vagyok a vendéglátó, már nem vagyok ilyen merész. Vegetáriánus fogások indulásból szóba sem kerülhetnek, nem a vendégek, hanem az életemben főszereplő férfi miatt. Ki veszélyezteti a családi békét, holmi húst sohasem látott laskák miatt. Így hát óvatosan elkalandozok a prézlis hústól, de a rakott csirkénél és a lasagne-nál nem nagyon jutok tovább. Néha egy kínai édes-savanyú még bekerül a wokba, ezzel bármilyen kockázatot vállalok, mert annyira gyorsan elkészül.
Szóval értem én, hogy a túrós puliszkát csak a fal felé fordulva, nem létező kötényem mögül falhatom be, de Székelyföldön a mandulakéregben sült lazac mellé tálalt kéksajtos-zöld spárgás gnocchival sem villoghatok, hiába kínálok hozzá medvehagymás mártogatóst. Szóval értem én, hogy a bécsi szelet verhetetlen, és a pityókatokány is csak a bográcsban lehet vendégváró. Na de hogy az üdítő? Hogy abból is van ünnepi és mezítlábas, azt legelvetemültebb álmomban sem feltételeztem volna.
Pedig naná, hogy de! A vörösborkóla – vbk-hoz megvolt már a vörösbor, a másik hozzávalót akartuk villámgyorsan megvásárolni, hogy nehogy lekéssük az esti tízórás szeszt. Ez már jó régen volt, nem családos koromban, tisztázzuk a félreértések elkerülése végett. Elveszetten ténferegtünk az éjjelnappaliban, és csak az egyik márkát – a Coca Colát – találtuk, a másikat, a Pepsit sehol. Végső kétségbeesésünkben felkutattuk a felvigyázó hölgyet, bár az sem volt könnyű feladat. Ő lekicsinylő kézmozdulattal intett a bolt egyik sarka fele: itt a szukkok vannak! Majd királynői mozdulat a másik irányba: ott, ott pedig – nyomatékosan – az üdítők!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok