2009. május 14., 12:032009. május 14., 12:03
Jóanyám és jóanyósom egyetértésének egyik ritka alkalma volt ez, mert konszenzusban kérték ki maguknak a krumplit: a pörkölt mellé pityóka dukál. Hétköznapokon, amikor senki sem látja, még elcsúszik, vagy érzékletesebben, elgurul a tarhonya, különben tessék nekiállni, és orrvérzésig pucolni a pityókát. Én nem vagyok ennyire rátarti, annak is örülnék, ha néha káposztáslaskával kínálnának, ha elmegyek vendégségbe, a prézlis laskát kevésbé szeretem, de jól megcukrozva az is jöhet.
Persze, ha én vagyok a vendéglátó, már nem vagyok ilyen merész. Vegetáriánus fogások indulásból szóba sem kerülhetnek, nem a vendégek, hanem az életemben főszereplő férfi miatt. Ki veszélyezteti a családi békét, holmi húst sohasem látott laskák miatt. Így hát óvatosan elkalandozok a prézlis hústól, de a rakott csirkénél és a lasagne-nál nem nagyon jutok tovább. Néha egy kínai édes-savanyú még bekerül a wokba, ezzel bármilyen kockázatot vállalok, mert annyira gyorsan elkészül.
Szóval értem én, hogy a túrós puliszkát csak a fal felé fordulva, nem létező kötényem mögül falhatom be, de Székelyföldön a mandulakéregben sült lazac mellé tálalt kéksajtos-zöld spárgás gnocchival sem villoghatok, hiába kínálok hozzá medvehagymás mártogatóst. Szóval értem én, hogy a bécsi szelet verhetetlen, és a pityókatokány is csak a bográcsban lehet vendégváró. Na de hogy az üdítő? Hogy abból is van ünnepi és mezítlábas, azt legelvetemültebb álmomban sem feltételeztem volna.
Pedig naná, hogy de! A vörösborkóla – vbk-hoz megvolt már a vörösbor, a másik hozzávalót akartuk villámgyorsan megvásárolni, hogy nehogy lekéssük az esti tízórás szeszt. Ez már jó régen volt, nem családos koromban, tisztázzuk a félreértések elkerülése végett. Elveszetten ténferegtünk az éjjelnappaliban, és csak az egyik márkát – a Coca Colát – találtuk, a másikat, a Pepsit sehol. Végső kétségbeesésünkben felkutattuk a felvigyázó hölgyet, bár az sem volt könnyű feladat. Ő lekicsinylő kézmozdulattal intett a bolt egyik sarka fele: itt a szukkok vannak! Majd királynői mozdulat a másik irányba: ott, ott pedig – nyomatékosan – az üdítők!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok